Versajánló

Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne neki

Ez világ sem köly már nekem

Nálad nélkül szép szerelmem,

Ki állasz most én melyettem:

Egíszsíggel édes lelkem!

Én bús szívem vidámsága,

Lelkem édes kévánsága,

Te vagy minden boldogsága,

Véled Isten áldomása,

Faludi Ferenc: Forgandó szerencse

Fortuna szekerén okosan ülj,

Ugy forgasd tengelét, hogy ki ne dülj,

     Ha szépen vezetett,

     Ha miben kedvezett,

Ha miben kedvezett, meg ne örülj,

  Fortuna szekerén okosan ülj –

Boldog Asszony anyánk...

A régi magyar himnusz

(részlet)

     Boldog Asszony anyánk,

     Régi nagy patrónánk,

     Nagy ínségben lévén

     Így szólít meg hazánk:

Vörös István: Félidő

Nincs fele az eltöltendő

időnek. Négy hétnek egy hét

az első fele. Legfeljebb még

egy-két nap jöhet hozzá.

Visszafelé rövidebb

az út. El is alszol az autóban,

besötétedett. Különben a táj

odafelé se volt valami izgalmas.

Weöres Sándor: Majomország

Hej de messze majomország,

ott terem majomkenyér,

majomablak majomrácsán

majomnótát ráz a szél.

Majomtéren, majomréten

majomhősök küzdenek,

majomszanatóriumban

sírnak majombetegek.

Majomtanártól, majomlány

Rakovszky Zsuzsa: Többé már...

Többé már nem nyitom meg szívemet,

sem cél felé már nem törekszem.

A józan július, a rendezett,

rendszert virágzó őrület

érzékeinkben ég, mint só a sebben.

Falak között, színes ponyvák alatt,

örökzöldek között a déli pillanat

Márai Sándor: Halotti beszéd

(részlet)

Látjátok, feleim, szem’tekkel, mik vagyunk

Por és hamu vagyunk.

Emlékeink szétesnek, mint régi szövetek,

Össze tudod még rakni a Margit-szigetet?...

Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat,

Petőfi Sándor: János vitéz

I. ének (részlet)

Tüzesen süt le a nyári nap sugára

Az ég tetejéről a juhászbojtárra.

Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,

A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.

Szerelem tüze ég fiatal szivében,

Balassi Bálint: Ó, én édes hazám

Ó, én édes hazám, te jó Magyarország,

Ki keresztyénségnek viseled paizsát,

Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,

Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!

Egriek, vitézek, végeknek tüköri,

Kiknek vitézségét minden föld beszéli,

Vasadi Péter: Ünnep

legtöbbször néz csak s hallgatag.

végzi a dolgát, mint akárki.

locsol, gereblyéz, lesi a diót

hasad-e már a vaskos héja.

hajlong és néz és hallgatag.

aládúcol egy súlyos ágat.

nyesi a lángtujákat, miket

megkapott a rőzsetűz. fenyői