Versajánló

Oláh János: Szabadság

Saláta tankönyvek lapjai közt raboskodott

szeptembertől júniusig

Sztálin és Rákosi idézetekbe zárva.

Mindenki róla beszélt, de nekem fogalmam se volt, ki az,

s végképp nem tudtam, minek nevezzem,

ha egyszer – fennállt a veszélye ennek is –

Utassy József: Kipusztulóban

Inog, recseg az agg családfa,

többé nem hajt levelet, ágat.

Utolsó gyümölcse én valék,

s velem kihal a vén Vadász-had.

Mi még hadakba rendeződtünk,

s hosszú-hosszú századokon át

ha egy Vadász-fiú megnősült:

Kosztolányi Dezső: Mózes imája

Hatalmas úr, sziklás erősség,

te láthatatlan nagy titok.

Intesz, s a földi munka hősét

dörgő szavaddal elhivod.

Te fenn a csillagoknak ormán

trónolsz ragyogva, komolyan.

Mi itt törődünk lenn mogorván

s tűn életünk, mint a folyam.

Kenéz Ferenc: Poetica 2001

Köszöntöm az összes számítógépet,

az egykori lehallgató készülékeket

és valamennyi lehallgató tisztet,

köszöntöm a monitorok előtt

ülő mai bankhivatalnokokat,

s a tegnapi füles névre hallgató cenzort,

üdvözlöm a világ összes költészeti

Áprily Lajos: Fegyvertelen vadász dala

Völgyek felett hangos torokkal

üzenhet a vadásztülök.

Békét kötök az állatokkal,

az erdővel kibékülök.

Rejtőzve már többé nem állok

zsákmánnyal csábító lesen.

Márciusi szalonka-párok

suhanjanak szerelmesen.

Kukorelly Endre: Buszvezetés

Egy buszvezető szándéka, mikor vezeti a buszt.

Az embernek ez a törekvése, hogy fölférjen a buszra.

Az úrvezető igyekszik lehagyni egy buszt.

A busz hátsó ajtaja szuszog.

Amíg a Margit-hídon átverekszi magát a busz

az utas nézi a kebleket

Nagy László: Pünkösdi hajnal

Lángszalagos aranykerék

a hajnali égen,

én fölfelé vágyakoztam

s csak lent lehet élnem.

Föllebeg vérpettyes vércse,

soha nem rak fészket,

gyönge madárt lehóhérol,

nevel kis vércséket.

Petrőczi Éva: Jób könyvéből

(Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. Jób 5: 18.)

Uram, sebezz és gyógyíts

kedved szerint,

csak el ne múljék rólam

kezed nyoma –

mert halálba taszít,

ha többé

Nagy Gáspár: A vers

ultrahangok sziven keresztül áramoltatása

a némaság igézete

a legnagyobb kaland lehetőségünk kitüzött

mérőlécei között

töretlen gerincek kopogtatása

hormon, mitől az ember és a nép csak

magasodhat

csillag-hombár, soha meg nem tellő

Oravecz Imre: Miatyánk

Mikor kamaszkoromban először volt tüdővérzésem,

és magamra hagyva feküdtem az új-telepi konyhán,

mert anyám elszaladt az orvosnak telefonálni,

egy idő után úgy féltem,

hogy moccanni sem mertem,

és ahelyett,

hogy a vödörbe köptem volna,