Versajánló

Petri György: A delphoi jós hamiscsődöt jelent

Hagyjuk. Nem érdekes az egész.

(A részletei sem.)

Amit írtam:

körülírásai a semminek.

Azt hittem: van itt valami,

amiért... Mi is? Amiért mit is?

Mindegy. Azt hittem. Hülye voltam.

A semmi szó használatáról

Vasadi Péter: Csasztuska

Csak hordjuk egybe, mint a hangyák

rakjuk, tapasztjuk, erőlködünk:

s holnap szétesik.

Teremtünk négyévente szép-új-világot,

de jelenünket úgy üli ködünk,

mint söröslovat az este.

Akik már lebuktak, bukásunkat lesik.

Illyés Gyula: Hazám

Hazám szorít és fáj, kisebbedik,

oh, nemcsak határain át!

Érzem a végek rezzenéseit,

hevét, testemen érzem a hazát.

Ilyen közel jött. Nemrég szabadon

mozoghattam még tőle. Mint apám

házát, eszembe őt is csak bajom

Tompa Mihály: A gólyához

Megenyhült a lég, vídul a határ,

S te újra itt vagy jó gólyamadár!

Az ócska fészket megigazgatod,

Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.

Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak

Csalárd napsúgár és síró patak;

Vörösmarty Mihály: Fóti dal

   (részlet)

Fölfelé megy borban a gyöngy:

   Jól teszi.

Tőle senki e jogát el

   Nem veszi.

Törjön is mind ég felé az,

   Ami gyöngy;

Hadd maradjon gyáva földön

Kiss Dénes: Októberi szívverések

Negyvenöt év távolában

örök gyertyák az utcákon

ablakokban járdán téren

Októberben novemberben

kóbor kutya nyalja vérem

Szélben levélszilánk röppen

robbanás mind a fák ága

A szív is mint puska dörren

Ady Endre: Halottak napján

Halottja van mindannyiunknak,

Hisz’ percről percre temetünk.

Vesztett remény mindenik percünk

És gyászmenet az életünk.

Sírhantolunk, gyászolunk mindig,

Temetkező szolgák vagyunk!

– Dobjuk el a tettető álcát:

Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Kiss Benedek: Őszi döbbenet

Kókadó lombok,

csontváz-koboldok,

szeretlek titeket is –

véremért

meg

mért zsaroltok?

Mi ez a döbbenet bennem,

mintha először történnék meg

az ősz?

Mintha először történnék minden?

Akárha

mindenért

Csoóri Sándor: Huszadik századi pillanat

Már a verseket is csak átfutom,

mint a szilánkos, napi híreket.

Megállít még bennük egy-egy fölgyújtott város

utcaképe: shakespeare-i lángok a lányszobákban

s korom a kilincseken.

De villámgyorsan a korom is elenyészik,

Szilágyi Domokos: Őszirózsák

Tegnap még szégyenlős növendéklányként

szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas

szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,

hajladozó búzatáblák alig sejtették

szőkeségük élet-adó hatalmát,

a napok tüzes-arany csöndjébe

bele-belecsattant egy zápor,