Versajánló

2018. december 12., 12:11 , 934. szám

Somos Béla Délibáb

Hová sorakoztok könyvek, barátaim,

                miféle jövő felé meneteltek,

csapatostul meg magányosan is,

                mi vár rátok a gondolt túlsó parton?

 

A folyók, a drága szerelmeseink,

                akik mindig a tenger felé visznek,

Tovább »
2018. december 5., 11:32 , 933. szám

Szöllősi Zoltán: Lengedező

Lengedező bolyhos eső

Szinte havazik

Bánatvivő fáradt idő

Ősz is tavasz is

 

Hova véled dúdolt ének

Ily kétségekből

Szívem megett város remeg

Feledésbe dől

 

Hazafelé mért lefelé

Visz mindig az út

Tovább »
2018. december 2., 11:48 , 932. szám

Tóth László: Isten névrokonai

Frici – kutya. A kutyám. Ahogy néz rám.

Az időtlenjéből az én időmben időzőre.

Tovább »
2018. november 25., 17:55 , 931. szám

Kosztolányi Dezső: Otthon

Az esteli vonattal hazamentem

és minden úgy volt, hogy régente még,

a holdsugár némán sütött a kertben,

sóhajtva lengtek a hűs jegenyék.

Tovább »
2018. november 18., 07:45 , 930. szám

Turbók Attila: Szökni megint?

Szökni megint? Szökni? Hova?

Tengertől a rozsdálló szurdokig?

Bezárkózásból ki a prérire,

ahol a szél is meghunyászkodik?

Tovább »
2018. november 11., 11:14 , 929. szám

Illyés Gyula: Hajlik a nyír...

November van, torlódnak a fellegek,

sejteni csak, a déli nap hol lebeg:

hályogosan meg-megvilágul az ég,

mint mikor vak nyitja-hunyja holt szemét.

Tovább »
2018. november 4., 16:14 , 928. szám

Weöres Sándor: Bolero

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,

a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át

a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,

olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,

végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad

Tovább »
2018. október 24., 10:05 , 927. szám

Csoóri Sándor: Emlékezés 1956 novemberére

Ősz volt, ősz, napok, hetek,

vagy talán évek óta: karhatalmista ősz.

Szél igazoltatott minden hazátlanul

kószáló falevelet az utcasarkon,

minden rohamsisakos gesztenyét.

És szél igazoltatott engemet is.

Vékony, tavaszi felöltőben

Tovább »
2018. október 17., 10:34 , 926. szám

Léka Géza: Legenda

Elment az egri kiskölyök, a régi,

a  szökőkútba szédült Pista gyerek,

ki hatvan évig viselte, ragyogta,

cseppenként osztva meg a történetet.

 

Hogy letérdepelt ott egy vénasszony is,

a káva mögé roskadt: Él-e? Jól van!

Tovább »
2018. október 10., 12:26 , 925. szám

Reményik Sándor: Kétféle fájdalom

Én nem bánom a pöröly zuhanását,

Ha reá, mint a gránit, felelek,

Úgy felelek, hogy szikrákat vetek,

Szikrákat, mik lelkemből az égig

Szökkennek – és aztán ott maradnak,

Elmúlhatatlan fényű csillagoknak.

Én nem rettegek kegyetlen kezétől

Tovább »

Oldalak