A fokhagyma termesztése

A fokhagyma az emberiség egyik legrégebben termesztett kultúrnövénye. Őshazája Kazahsztán és Kirgizisztán déli területei. Már az ókorban az egyiptomiak, a görögök, a rómaiak állandóan termesztett és fogyasztott növénye volt. Vidékünk falvaiban – főleg csak a háztáji kiskertekben – saját részre ültetik a gazdasszonyok, azonban voltak már kísérletek a termesztésére nagyobb területeken, piaci értékesítésre is. Az alábbiakban a fokhagyma szabadföldi termesztéséről írunk.

Környezeti igényeit tekintve a fokhagyma a közepesen hőigényes (19 °C) növények közé tartozik. A fejlődés szakaszaitól függően azonban hőigénye folyamatosan változik. Tenyészideje első felében alacsony hőmérsékleten fejlődik jól. A gyökérnövekedéshez 5–10 °C-ot igényel, 20 °C felett a gyökér növekedése már korlátozott. A lombozat növekedéséhez a 10–15 °C az optimális. A fejlődés második szakaszában, fejesedéskor 15–20 °C-ot igényel a növény, a gerezdek beéréséhez viszont már 20–25 °C feletti hőmérséklet szükséges. Vízigénye közepes. A fokhagyma jól tűri a szárazságot, de öntözött körülmények között a termés­átlagok növekedése figyelhető meg. A fejesedés időszakában legnagyobb a vízigénye, 2-3 alkalommal 40–50 mm öntözés szükséges. A fokhagymának mélyen megművelt, jó vízelvezetésű talajra van szüksége, amelynek pH-értéke 6,4–6,8 között mozog.

A fajtaválasztás során a termeszteni kívánt fajtáknál a következő tulajdonságok a meghatározók: a tenyészidő hossza, a lombozat erőssége, a hagymafej nagysága, a gerezdek száma, a szárazanyag-tartalom és a tárolhatóság. A fokhagymatermesztés során kerülni kell az olyan területeket, ahol előző évben fonálféreg-fertőzést okozó gyökérzöldségfélét, valamint a közös kórokozókat és kár­tevőket terjesztő hagymafélét termesztettek.

A szaporítóanyag helyes előkészítése meghatározó a termesztés szempontjából. A megfelelő előkészületek a gerezdekről való szaporításhoz elengedhetetlenek, ha jó minőségű szaporítóanyagot és egyöntetű állományt akarunk. Ültetés előtt a szaporítóanyagot át kell válogatni, és a tárolás során megtöppedt, sérült, beteg vagy kihajtott egyedeket el kell távolítani. Ezután következik a fokhagyma gerezdekre bontása, amelyet két menetben végeznek az ültetés előtt. Elsősorban a hagyma külső borítóleveleit kell eltávolítani, majd következhet a szétszedés gerezdekre. Ezt a műveletet nagy odafigyeléssel végezzük, ugyanis a sérült gerezdek a későbbiekben, a kiültetés után könnyen megfertőződhetnek és elpusztulhatnak. Továbbá a szétszedés során külön kell választani a penészes, rothadt s az eleve sérült gerezdeket. Ezenkívül válasszuk külön a külső gerezdeket, mivel ezek nagyobbak, mint a belső gerezdek, s ezért a termőképességük is nagyobb. A belső gerezdek közül csak a legnagyobbakat használjuk fel szaporításra.

A tavaszi fokhagyma ültetése február végén, március elején már elkezdhető, amint a talaj alkalmas az ültetéshez. (Az őszi fajtákat legkorábban szeptember végén ültethetjük, de érdemes az október közepét megvárni.) Az ültetést általában kézzel végzik, művelőutas rendszerben, a későbbi gépi munkálatok elvégzése miatt. Ilyenkor a sortávolság 28–30 cm, a tőtávolság 8–10 cm, a két művelőút között 5 sort ültetnek. A gerezdeket 3–6 cm mélyen ültetik a talajba. Ősszel mélyebb ültetést kell alkalmazni. Ültetés után hengerrel tömöríteni szükséges a talajt. A szaporítóanyag-szükséglet őszi fokhagymából 1 000–1 300 kg/ha, a tavasziból 700–1 000 kg/ha. (Folytatjuk.)

Tihor-Sárközi Mónika
falugazdász, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai

Megyei Jótékonysági Alapítvány megbízásából