„A magyarság nem a test, nem a vér, hanem a lélek kérdése”

Március 15-e nem csupán egy nap a naptárban ‒ sokkal inkább az emlékezés és a nemzeti összetartozás napja, amely az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörését ünnepli. Ez az évforduló azt pillanatot jelenti, amikor a magyar nemzet egyedülálló bátorsággal és elszántsággal lépett elő, hogy megküzdjön az elnyomással, és kiálljon az önrendelkezés és a szabadság mellett.

Visken sem maradt el e nevezetes nap méltatása. Délelőtt a Kölcsey Ferenc Líceum diákjai mutattak be egy előadást az iskola dísztermében, majd a református templomnál elhelyezett emlékoszlop előtt ‒ a református énekkar szolgálatával kiegészülve ‒ helyezték el a jelenlévők az emlékezés koszorúit.

Heczel Katalin, az intézmény végzős diákja így nyilatkozott az ünnepről:

„Mindig nagyon jó érzés részt venni ezen az ünnepen. Jó érzés felállni a színpadra olyan témával, mint március 15-e, ami igazán a magyarságról szól, hogy magyarok vagyunk, magyarul érzünk, és magyarul gondolkodunk.

Különleges az az érzés, hogy mind együtt, mint egy család ott állunk akár a próbákon, akár a műsoron, és egyazon dologért dobog a szívünk. Büszkék vagyunk arra, hogy magyarul beszélünk. Hogy a kokárda ott van kitűzve a mellünkön. Mindez semmihez sem fogható. Nem lehetünk elég hálásak egymásnak és a felkészítő tanárainknak, hogy megismertették velünk az anyanyelv szeretetét, hogy ilyen fantasztikus csapatot fognak össze, akikkel öröm bemenni a próbaterembe. Mindig nagyon jó érzés együtt, a színpadon állva valamit átadni a nézőknek, de ez az idei különleges volt, hiszen láthattam azt is, hogy átérezték mindazt, amit mi. Fantasztikus volt az egésznek a hangulata. Büszke vagyok arra, hogy részt vehettem benne.

Nagyon hálás vagyok a csapatnak, hogy ennyire együtt érzünk, együtt gondolkodunk, és végül csodát alkotunk. Az, hogy még ezekben a nehéz időkben sem hagyjuk elveszni az ilyen jeles napokat, az felemelő érzés. Bízom benne, hogy az utánunk következő nemzedék számára is olyan fontossá válik majd nemzetiségük, mint számunkra.”

Az ünnep azonban nem csupán múltidéző eseményekkel van tele. Sokan úgy tekintünk rá, mint az együvé tartozás napjára, amely összefogja a nemzetet és emlékeztet minket arra, hogy az együttműködés és az elkötelezettség révén bármit elérhetünk. A fiatalok és az idősebb generációk egyaránt megemlékeznek az eseményekről, és megosztják egymással a múlt tanulságait és azok jelentőségét a jelen és a jövő számára

Ez a nap emlékeztet bennünket arra, hogy soha nem szabad elfelejtenünk a múltat, és mindig hűnek kell maradnunk azokhoz az eszmékhez, amelyekért elődeink oly bátran harcoltak.

SzG