I. Mezővári Gazdanapok és Termékkiállítás

Mezőváriban november 11-én került sor a BorzsaVári Tehetséggondozó Művészeti és Hagyományőrző Civil Szervezet, illetve a Mezővári Református Egyházközség szervezésében megrendezett, Őszi vásárral egybekötött, I. Mezővári Gazdanapok és Termékkiállításra. Az eseményről Kovács Sándor szervezőt kérdeztük.

– Hogyan jött az ötlet, hogy egy ilyen jellegű alkalmat szervezzenek a településen?

– Szerettük volna ezen a napon a helyi gazdákat előtérbe helyezni. Ez egy lezárása volt a mezőgazdasági évnek, hiszen a betakarítás már megtörtént, az őszi vetést talán már mindenki befejezte. Ezért úgy gondoltuk, hogy jó lenne a gazdákat és termékeiket egy kicsit tágabb közönség előtt is bemutatni, megismertetni. Vegyük észre őket is, mert „nem igazán vannak szem előtt”, hiszen állandóan a mezőn vagy a gazdaságokban dolgoznak. Nem akartuk azt, hogy csak egy sima, egyszerű összejövetel legyen, amelyen majd megköszönjük a gazdák munkáját, ezért inkább termékkiállítást és vásárt szerveztünk a számukra.

– Milyen kitételeknek kellett megfelelniük a résztvevőknek?

– Olyan gazdák jöttek el, akik aktívan tevékenykednek, és saját termékeiket tudják bemutatni a Nemzetház udvarán megrendezett eseményre kilátogatók számára. Felállítottunk 4 nagyobb sátrat, így gyakorlatilag a szombati piacot bevittük a Nemzetházba. A program nagy népszerűségnek örvendett. Mindenki hazai, vagyis házi jellegű és készítésű, termesztésű terméket hozott magával. Volt köztük sütőtök, füstölt kolbász, hús, szalonna, házi napraforgó-étolaj, lekvár, befőtt, házi sütemények, darált dió stb. Néhányan a kézműves termékeiket mutatták be: öntött gyertyákat is hoztak, amelyek különböző alakokat formáltak. Emellett a Mezővári II. Rákóczi Ferenc Líceum, a Tündérkert Óvoda, a Nefelejcs Rehabilitációs Központ, valamint a BorzsaVári Tehetséggondozó Művészeti és Hagyományőrző Civil Szervezet növendékei is csatlakoztak ehhez a vásárhoz. Mindenki hozott valamit otthonról, amit saját kézzel készítettek. Több gazda széna- és szalmabálát hozott a vásárra, illetve kis kosarakban búzát, árpát, kukoricát láthattunk. Loncsák Sándor saját készítésű kovácsoltvasból készült tárgyakat hozott magával. Emellett a vásáron láthattunk a virágtartótól kezdve a karos ládán keresztül a hintaszékig mindenféle terméket. Egy kitétel volt, hogy saját készítésű vagy termesztésű termék legyen. A legnépszerűbb termék egyértelműen a téli káposzta volt, amit helyben gyalultak le a vásárlóknak. Mi babzsákokat vásároltunk.

– Mennyire volt ez közösségformáló a település életére nézve?

– A rendezvényt Menyhárt István mezővári református lelkipásztor egy rövid közös áhítattal nyitotta meg. Az emberek kicsit kiszakadtak a szürke hétköznapokból. Lehetőségük volt beszélgetni egymással, ismerkedni. Megkértük az egyik gazdát, hogy főzzön egy nagy kondér bográcsgulyást, amelyből minden jelenlévő bátran ehetett, így közösen étkezhettünk is.

– Milyen motívumai voltak még az eseménynek?

– Voltak külön meghívottjai is a rendezvénynek. Az idősebb gazdáknak, akik már régen benne vannak a szakmában, külön vittük ki a meghívót személyesen, és azt mondhatom, hogy sokan el is jöttek közülük. A munkájukért egy oklevelet adtunk át, amihez a Varga Pincészet egy üveg, erre az alkalomra felcímkézett száraz vörösbort is biztosított. Így köszöntük meg nekik, hogy „kezükben tartják” a termőföldeket, és töretlenül – még ha néha veszteségekkel is – művelik azt, mert ez az elhivatásuk. Ezenkívül a Nemzetház udvarán a gyerekekkel és a gazdákkal közösen elültettük a Reménység fáját, tehát minden korosztály képviseltette magát. Mindezek mellett a hagyományőrzésre is hangsúlyt fektettünk. A savanyításra szánt gyalult káposztát a gyerekek örömmel taposták be a hordókba. Akik akarták, kipróbálhatták, hogy ezt régen hogyan is csinálták. Szintén a gyerekeknek szerveztünk – amíg a szüleik árultak vagy nézelődtek a termékek között – kézműves-foglalkozást. Azt szerettük volna ezzel elérni, hogy a rendezvényen mindenki megtalálja a kedvére való elfoglaltságot, ami sikerült is.

A rendezvény megvalósulását Magyarország Kormánya jóvoltából a Nemzetpolitikai Államtitkárság, illetve a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta. A sátrakat a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, illetve a Beregszászi Református Diakóniai Központ biztosította.

Dankai Péter