„Pannónia fénye”

A XIV. században Itália földjén kibontakozott egy új szellemi-kulturális áramlat, a reneszánsz, melynek gondolkodói és művészei felfedezték a rég elmúlt antik világot, s részben annak talaján állva alakítottak ki egy emberközpontú, humanista gondolkodásmódot, illetve egy új művészi irányzatot, melynek szépségeszménye közel állt az antik szépségideálhoz. Magyarországra itáliai egyetemeken tanuló magyar diákok, kulturális, majd dinasztikus kapcsolatok révén terjedt át a szellemi-kulturális újjászületést hozó reneszánsz, melynek első magyarországi képviselője Vitéz János királyi kancellár, diplomata, nagyváradi püspök, majd esztergomi érsek volt, akit az itáliai humanisták „Pannónia fénye”-ként emlegettek.

Egyházi személy a királyi kancellárián

A Magyar Királysággal csaknem egy évezredig perszonálunióban lévő Horvátország északi részén, a Dráva és a Száva közén terül el Szlavónia. Vitéz János – 1408 körül – az országrészhez tartozó Körös vármegyében, Zredna községben látta meg a napvilágot. Édesapja, a Pilis vármegyéből származó Csévi János köznemes volt, aki Magyarország háborúiban hadakozva, bátorságával érdemelte ki a Vitéz nevet. A leendő humanista édesanyja pedig a Hunyadiakkal rokon Garázda családból származott.

A Zágrábi Egyházmegyében kezdte meg tanulmányait, s azokat valószínűleg Itáliában, a Padovai (korabeli kifejezéssel: Páduai) Egyetemen folytatta, mivel egyházmegyéje papnövendékei általában ezt az univerzitást választották. Ám az egyetem XV. századi magyar diákjainak névsora elveszett, így Vitéz itáliai tartózkodására csak a fenti következtetések, valamint művészi ízlése, írásainak stílusa és személyes kapcsolatai utalnak. Igazolt tény viszont, hogy beiratkozott az ugyancsak nagyhírű bécsi egyetemre, s bár tanulmányait nem fejezte be, autodidakta módon folyamatosan gyarapította ismereteit, bizonyítva, hogy a jó pap holtig tanul…

Bár kezdetben nem az egyházi, hanem – modern kifejezéssel élve – a közigazgatási pályán tevékenykedett, mint megannyi papi személy a középkor évszázadaiban. Luxemburgi Zsigmond királyunk kancelláriáján kapott munkát, s több külföldi útjára is elkísérte urát. Így részt vett az uralkodó német-római császárrá való megkoronázásán, 1433. május 31-én, továbbá a regensburgi birodalmi gyűlésen, illetve a bázeli zsinaton, ahol – több olasz humanista mellett – találkozott Hunyadi Jánossal, s életre szóló barátságot kötött az oroszlánkörmeit akkoriban még csak próbálgató majdani nagy törökverő hadvezérrel. A Vitéz által megszövegezett adománylevelekben pedig a száraz sablonosságot – itáliai hatásra – felváltotta a humanista ízlés, a nyelvi gazdagság, melyet még kifejezőbbé tett az antik szerzőktől vett idézetek alkalmazása.

Hunyadi János szövetségese, Mátyás király nevelője

Luxemburgi Zsigmond sírba szállta után Vitéz János tovább folytatta kancelláriai tevékenységét az új király, a Habsburg-házból származó I. Albert mellett, ám az uralkodó egyévi regnálás után távozott az árnyékvilágból, s ezt követően belháború robbant ki az országban. A rendek egy része Albert még csak pár hónapos örökösét, a kis Lászlót látta volna szívesen a trónon, más részük viszont – Hunyadi János vezetésével – a lengyel királyt, Jagelló Ulászlót hívta meg magyar uralkodónak, akitől lengyel segédhadakat reméltek az oszmán hatalom ellen, mely Szerbiát már korábban meghódította, s teljes erővel dörömbölt Magyarország déli kapuin. Vitéz János is barátja, Hunyadi mellé állt, részt vett a krakkói tárgyalásokon, s ő szövegezte meg azt az oklevelet, melyben Ulászló kötelezte magát a magyar törvények tiszteletben tartására s arra, hogy a lengyel haderőt is beveti, ha török támadás érné Magyarországot. Polónia ura pedig alá is írta az okmányt. Hunyadiék győzelmet arattak a belháborúban, Albert csecsemőkorú fiát (s vele a kalandos körülmények között kicsempészett Szent Koronát) hívei Bécsbe vitték, rokonához, III. Frigyes német-római császárhoz, aki a gyermek gyámja lett. A lengyel uralkodó pedig – I. Ulászló néven – Magyarország trónjára ült.

Vitéz János nagyváradi préposti címet nyert, de továbbra is jelentős szerepet játszott az udvarban, diplomáciai leveleket fogalmazott, fontos államiratokat szerkesztett. Közben Hunyadi János és Ulászló 1442-ben egy Szerbiát csaknem teljesen felszabadító, diadalmas hadjáratot vezetett a török ellen, ám két év múlva, Bulgária területén, a várnai csatában II. Murád szultán súlyos vereséget mért a magyar-lengyel hadakra, s maga a király is elesett, örököst sem hagyva maga után. A Magyarország fölötti uralomra pályázó III. Frigyes pedig a magyar rendek sürgetésére sem adta ki Albert fiát, valamint a Szent Koronát.

Hunyadit kormányzóvá választották, aki elérte, hogy híve, Vitéz János legyen az új nagyváradi megyéspüspök (elődje holtan maradt a várnai csatatéren), aki – a többi megyéspüspökhöz hasonlóan – jelentős politikai hatalommal is bírt, s mint Hunyadi többször is kijelentette: csak úgy fordulhat nyugodtan a török ellen, ha hátországában olyan püspök vezeti a nagyváradi egyházmegyét, akiben teljes mértékben megbízhat. Megjegyzendő, hogy a legjelentősebb középkori főpapok a világi főurakhoz hasonlóan udvart tartottak, hadat vezettek, s Vitéz János is elkísérte Hunyadit déli hadjáratára, melynek során a nagy hadvezér Szendrőnél diadalt aratott az előrenyomuló törökök fölött, majd betört Havasalföldre, és elűzte a Magyarország iránti hűbéresküjéhez hűtlenné vált Drakul vajdát.

Vitéz János püspökségében is rendet teremtett, véget vetett a visszaéléseknek, az országtanács tagjaként pedig nagy szerepet játszott Magyarország politikai életében, egy ideig kancellárként is tevékenykedett, s ő vezette a kormányzó diplomáciai levelezését. Majd püspöki bandériumával részt vett Hunyadi újabb törökelleni hadjáratában és az azt lezáró 1448-as második rigómezei ütközetben, melyben az új szultán, II. Mohamed, ha nehezen is, de kicsikarta a győzelmet. (Az első rigómezei csatát 1389-ben vívták a törökök a szerbek és a bosnyákok ellen, s ugyancsak az ázsiai hódítók diadalmaskodtak.) Az oszmán veszély felerősödésével Vitéz – Hunyadi képviseletében – tető alá hozott egy törökellenes szerződést az ingadozó politikát folytató szerb fejedelemmel, Brankovics Györggyel, aki ismét Magyarország hűbérese lett. Majd 1456-ban a nagyváradi püspök is részt vett Hunyadi legnagyobb diadalában, a nándorfehérvári ütközetben, mely után viszont a kirobbanó pestisjárvány magával ragadta a nagy hadvezért.

Mindezen tevékenységei közben Vitéz vállalta Hunyadi János két fiának, Lászlónak és Mátyásnak a nevelését, és saját két unokaöccsét is támogatta, akik egyike, Csezmiczei János – Janus Pannoniusként – az első nagy, bár latin nyelven verselő magyar költő lett.

Esztergomi érsekség, pozsonyi egyetemalapítás

Időközben I. Albert fia V. László néven mégiscsak magyar király lett, politikai ellenfele, Hunyadi László kivégeztetése után viszont nemcsak a fiatalabbik Hunyadi-fiút, de egy időre a Hunyadiak egyik legjelentősebb hívét, Vitéz Jánost is letartóztatta. S bár a főpapot hamarosan szabadon bocsátotta, a Hunyadi László kivégzése miatt zúgó Magyarországról – nem érezve ott biztonságban magát – a Német-római Birodalom részét képező Csehország fővárosába, Prágába utazott, magával hurcolva a fiatal Mátyást is, ám ott váratlanul elhunyt. A csehek királlyá választották az ország egyik legtekintélyesebb főurát, Pogyebrád Györgyöt, aki „megörökölte” az értékes foglyot. S a Mátyás királlyá választásában nagy szerepet játszó nagyváradi püspök tárgyalásainak eredményeként bocsátotta szabadon a fiatalembert, akit 1458-ban magyar királlyá választottak.

Vitéz János egy ideig az új uralkodó kancellárjaként tevékenykedett, majd ő lett az esztergomi érsek, Magyarország legfőbb egyházi méltósága, s évekig bensőséges, baráti viszonyt ápolt volt tanítványával. Négy karból álló egyetemet alapított Pozsonyban, melynek tanáraiul neves külföldi professzorokat hívott a Duna-parti városba (a felsőoktatási intézmény viszont később, sajnos, elhalt). Esztergomban pedig királyi palotához mérhető fényű, nagyszerű képtárral és Mátyás Corvinájához méltó könyvtárral ékes, pompás, hatalmas érseki palotát emeltetett a kései gótika és a korai reneszánsz jegyében. Csillagvizsgálót építtetett, s megannyi humanista tudós, művész fordult meg főpapi udvarában, többek között Regiomontanus, Janus Pannonius, Ilkus Márton, Galeotto Marzio, illetve az itáliai festőóriás, Botticelli. Dolgozószobájának legfőbb ékességéről, a négy keresztény fő erényt – az okosságot, az erősséget, a mértékletességet és az igazságosságot – allegorikus nőalakok formájában ábrázoló freskósorozat egyik darabjáról, a mértékletességet megmintázó falfestményről már bebizonyították, hogy Botticelli munkája, s a művészettörténészek egy része szerint az egész freskósorozatot a kiváló olasz festőművész alkotta meg. Vitéz igazi mecénásként bőkezűen támogatta is a reneszánsz kulturális, tudományos személyiségeit, ezért nevezték el Itália humanistái „Pannónia fényé”-nek. Ám az 1472. évben napja leáldozott.

Megannyi főrenddel együtt nem értette meg, miért indít Mátyás hadjáratot Csehország ellen, az Oszmán Birodalom helyett. Nem fogták fel, hogy a török hatalma már túl nagy ahhoz, hogy Magyarország egyedül harcoljon ellene, ezért Mátyás nyugati hódításokkal akarta megerősíteni hatalmát. Vitéz belebonyolódott a király elleni összeesküvésbe, melynek lelepleződése után rövid időre kibékültek, ám viszonyuk később ismét elmérgesedett, s Mátyás fogságba vetette az érseket, aki 1472. augusztus 29-én el is hunyt. (Források: Varga Domokos: Magyarország virágzása és romlása, Wikipédia)

Lajos Mihály