2006. március 3.

"A készülődés időszaka"

Az ősegyház gyakorlata az volt, hogy húsvétkor keresztelt, hiszen a keresztség a Jézus halálába és föltámadásába való belépésünk. Ezért a keresztségre készülők számára a nagyböjt vasárnapjai a vizsga és a hitvallás napjai voltak. Ekkor tettek a közösség előtt ünnepélyes bizonyságot arról, hogy megismerték és elfogadják az Evangéliumot.

A hittanulók készülődése hátteret adott az egész közösség húsvéti előkészületének. A hívek örültek az újonnan keresztelteknek, de míg a keresztelésükre figyeltek, visszagondoltak saját keresztelkedésükre. Egyik tavaly, másik tíz vagy tán ötven éve ugyanígy vizsgázott, ugyanígy tett hitvallást. Mi lett azóta a hitéből? Mélyült-e, növekedett-e vagy inkább kopott? Az újonnan érkezők öröme a régi, sokat próbált keresztényekben is fölszította a Krisztussal való első találkozás örömét. Talán eszükbe jutott a Jelenések könyvében olvasható figyelmeztetés: "Hűséges vagy, szenvedtél a nevemért, és nem fáradtál bele. De hiányzik az első /rajongó/ szereteted..., tarts bűnbánatot, és tedd újra első tetteidet!" /Jel 2,3-5/

A gyermekkeresztség, a keresztény családban való felnövekedés új értelmet ad ennek az ősi gyakorlatnak. A húsvét a mi keresztségünknek is az eszmei évfordulója! A megtérésnek a mi életünkben is végbe kell mennie. Talán nem úgy, hogy egy nagy elhatározással hátat fordítunk eddigi Krisztustól idegen életünknek. De mindenképpen úgy, hogy egyre személyesebb meggyőződéssel vállaljuk az Evangéliumot. Az évfordulókra illő méltóképpen felkészülni. Bízom benne, hogy az előttünk álló negyven nap elég időt biztosít arra, hogy jó vizsgázhassunk Emberségből, Hitből és Istenszeretetből.

Tóth Jenő parochus