A Fejedelem emlékének felidézése a Latorca-parti városban

Munkács és II. Rákóczi Ferenc

Kárpátalján a hagyományőrző lakosság nagyon sok helyen méltó módon megjelölte a vezérlő fejedelemmel és az általa vezetett szabadságharccal kapcsolatos történéseket. A szovjet rendszer szétesése után a magyar közösségek helyreállították vagy újra létrehozták a kommunisták által meggyalázott emlékjeleket.

Munkács fontos szerepet tölt be a Rákóczi-hagyomány terén. A fejedelem kora gyermekkorától az elbujdosásáig rengeteg alkalommal megfordult a városban. Többek között Vallomásaiból és Emlékirataiból tudjuk, mennyire szerette Munkácsot. Rákóczi emléke napjainkban is jelen van Munkácson. Nevét viseli az 1987-ben alakított II. Rákóczi Ferenc Irodalmi és Művelődési Kör, valamint a helyi magyar középiskola.

A korabeli lapok két olyan kulturális körről is tudósítanak, melyek 1944 előtt a fejedelem nevét tűzték zászlajukra. A cseh világban még egy érdekes baráti társaság - a Rákóczi Vastagbot Asztaltársaság - is működött a városban, mely egyrészt igyekezett Rákóczi és a Rákóczik emlékét ápolni, másrészt odaállt minden nemes ügy mellé, támogatta a rászorulókat. Emellett anyagilag és más módon is kivette részét Munkács magyar kulturális életének ébrentartásából.

A város egyik legrégibb épülete a XVI. századból származó Fejér ház, ismertebb nevén Rákóczi-kastély, mely egykor a fejedelem kedves tartózkodási helye volt. Sokszor lakott itt és hallgatott szentmisét a közeli templomban. A szabadságharc első hónapjában a Szerednye felől közeledő Montecuccoli lovasai elvágtattak a kastély előtt és összecsaptak Rákóczi katonáival. A fejedelem röviddel korábban kelt át a Vereckei-hágón és érkezett a Latorca-parti városba. Rákóczi élete saját lélekjelenléte, valamint katonái hősiessége mellett annak volt köszönhető, hogy csapatával rövidesen kitört a császáriak által megszállt városból. Ez volt az első összecsapása az osztrákokkal a szabadságharcban.

A fejedelem elbujdosásának 200. évfordulója alkalmából (1911) a nevezett kastély homlokzatán egy márványba vésett szöveget helyeztek el a munkácsiak, nagy ünnepség keretében. A II. világháború idején a megszálló szovjet csapatok katonai parancsnokságot rendeztek be a kastélyban. (1944-ben a "malenykij robotra" is itt kellett jelentkezniük az elhurcolt munkácsi férfiaknak.)

Az 1911-ben felavatott emléktábla fölött elhelyezett, kerámia Rákóczi-ábrázolást leverték, a szövegrészt előbb bevakolták, majd miután a finoman csiszolt felület nem tartotta meg a maltert, durván összekarcolták a gyönyörű fekete márványt. A tönkretett felületet ismét bevakolták. Később nagyméretű plakát takarta évekig az emléktáblát. Munkács magyarsága a rendszerváltást követően - amennyire lehetett - helyreállította a táblát. Matl Péter munkácsi szobrászművész a Rákóczi-reliefet is újramintázta. Az emléktábla ma is olvasható szövege: "Rákóczi Ferenc vezérlő Fejedelem dicső emlékének! Kibujdosása kétszázados évfordulóján emelte Munkács város közönsége 1711-1911". Ezt követi az alábbi vers:

"Eszményképe maradsz Rákóczi a honszeretetnek

Szellemed él köztünk s védi e drága hazát.

Ős hajlékod előtt kegyelettel

Jár a magyar nép

Munkács béke ölén

Nagy neved áldva virul"

A Fejér ház szomszédságában található néhány bronzból készült dombormű, a város történetéből idézve egy-egy nevezetes eseményt vagy személyiséget. Az egyik alkotás Rákóczi Ferencet ábrázolja közvetlenül a Fejér ház előtt, a másikon a munkácsi várat védő Zrínyi Ilona látható. A reliefeket a Munkácson élő Bródi Iván készítette.

A munkácsi vár a fejedelem egész életében fontos szerepet játszott, számtalan vonatkozásában idézi II. Rákóczi Ferenc emlékét. A vár Lórántffy-bástyáján a közeljövőben kerül felavatásra Matl Péter neves szobrászművész 2,5 méter magas bronzszobra, mely Zrínyi Ilonát és a kis Rákóczit ábrázolja. E két kivételes ember személyiségét, lelkivilágát és máig érvényes üzenetét - megítélésem szerint - talán ez a gyönyörű alkotás ragadta meg a legmélyebben.

1906-ban a magyar kormány Magyarországra hozatta Rákóczi hamvait. Munkács lett volna méltó otthont adni a fejedelem örök nyughelyének, ám végül Kassa érvényesítette jobban érdekeit. A város Szent Erzsébet-dómjának kriptájában helyezték el Zrínyi Ilona és szeretett fia földi maradványait egy díszes, közös márványkoporsóban.

Az alábbiakban a munkácsi sajtóban fellelhető, Rákóczival kapcsolatos írásokat szedtem sorra.

1884 nyarán jelent meg a legelső írás arról, hogy a fejedelem hamvait hozzák a munkácsi várba, és ott helyezzék örök nyugalomra. Történt ez akkor, amikor a magyar közéletben egyáltalán nem volt napirenden II. Rákóczi Ferenc földi maradványainak Törökországból való hazahozatala. A cikk szerzője reményét fejezte ki, hogy felvirrad a magyarság számára a sok szenvedés után egy boldogabb kor, amelynek mihamarabbi eljötte szorosan összefügg a nemzeti szellem, a műveltség szintjével. A fejedelem hamvai végül Kassára kerültek. A munkácsi lapokban az ünnepélyes hazaszállítás esztendejében (1906) megjelent cikkek ugyanakkor nem kesergőek - bár bizonyos indokolt szomorúság olykor-olykor felfedezhető az írásokban -, hanem annak örülnek, hogy végre végleg "hazajön" a vezérlő fejedelem.

A lapokban számos cikk olvasható arról, hogy lesz-e ünnepség Munkácson a nagy esemény kapcsán, lehetséges helyszínként a városközpont vagy a vár került szóba. Sok írás jelent meg ekkor a munkácsi újságokban Rákócziról, a fejedelem és Munkács kapcsolatáról. Még egy rövidke vers is napvilágot látott nemzetünk nagy szülöttéről. Egy másik írás Zrínyi Ilonát méltatja, majd párhuzamot von közte és Munkács nemes lelkű, a társadalmi életben aktív szerepet vállaló hölgyei között.

A sok tervezgetésnek és előkészületnek végül is méltó foganatja lett: a város színvonalas rendezvényekkel tisztelgett a fejedelem emléke előtt, illetve képviselve volt a kassai ünnepségeken (a munkácsi főgimnáziumból közel százan jelentkeztek a kassai temetésre, valamint számos munkácsi hölgy is részt vett a ceremónián).

A lapok tudósítottak a kassai történésekről, a munkácsi rendezvényekről.

A november 5-i hazahozatal alkalmából Munkácson hálaadó szentmiséket tartottak, az ünnepi beszédet a köztiszteletnek örvendő Dr. Jankovics József Mihály mondta. A városi Kaszinó elhatározta, koszorút küld Rákóczi ravatalára. Az oktatási intézmények közül a főgimnázium, a polgári leányiskola, valamint az állami elemi iskola is Rákóczi-ünnepet tartott. Az őrhegyaljai (podheringi - a szerző) tanítók és a munkácsi nők is kivették részüket a Rákóczi-megemlékezésekből. Ünnepély volt a munkácsi várban, az új városháza tornyából tárogatómuzsika hallatszott. A városi közgyűlés határozott arról, hogy a Latorca folyó mentén elterülő parksétány a Rákóczi-liget nevet viselje. Szintén ebből az időszakból származó hír, hogy a városban Zrínyi Ilona alap létesült.

Az ünnepségeket követően még egy ideig napirenden voltak a Rákóczival kapcsolatos témák a helyi sajtóban. 1906 novemberében arról olvashattak a munkácsiak, hogy Vay Ádám hamvait Vaján helyezik végső nyugalomra, majd 1911 októberében egy nagy beszámoló tudósított arról, hogy Dolhán, a szabadságharc első vesztes ütközetének színhelyén felszentelték a kurucok templomát.

(Folytatása következik)

Popovics Béla,