Versajánló

Szabó Lőrinc: A szelíd tanítvány

Szebbek a szép tavaszi napoknál is, de szavaid, barátom,

hidegek, mint a vas, és még az éjszakánál is ijesztőbbek.

Minden este megáldalak álmaimban, te nem is tudsz róla.

Nem is tudod, mennyire szeretem okos szemeidet.

Kányádi Sándor: Zsörtölődő

Elegünk van már,

elegünk.

Meddig kell még di-

deregnünk?

Mondják a kupás-

cserepet

megülő fagyos

verebek.

Télen átal is

nyaraló

fecskének lenni

volna jó,

csettegeti a

porkahó

Kosztolányi Dezső: Fejtörő felnőtteknek

Tudod-e, ez mi?

Jó torna eszednek:

asztalt terítenek,

asztalt leszednek.

Haladnak az utcán,

feküsznek az ágyon,

mint pille cikázik

fejükben az álom.

Karjuk követ, ércet

izzadva vonszol,

Orosz István: Az arcom

Az első arcom homokkő,

ezer repedés rajza,

tengerárok a második

temetve mély iszapba,

egy újabb arcom sivatag,

van, amit dús repkény takar,

egy arcom bogláros mező,

egy másik százéves avar,

Tornai József: Fátyolos lebegés

Van másik világ!

Ezer és ezer barátom is átlépte kapuját,

és szülőm-nemzőm, testvéreim, szerelmesek, rokonok;

csak a bűnösök nem lehetnek ott boldogok.

Ez a föld nem arra való, hogy

virágokból gyűjtsük a mézet, aranyozott szót.

Kányádi Sándor: Új esztendő

Új esztendő, új esztendő,

nem tud rólad a nagy erdő,

sem a hó alatt a határ,

sem a határ fölött szálló

árva madár.

Új esztendő, új esztendő,

nem volt a nyakadban csengő,

nesztelenül érkeztél meg,

lábad nyomát nem érezték

Szőcs Géza: Kívánok boldog régi évet

Most hogy a szem a múltba réved

Kívánok boldog régi évet

Kívánom úgy éld meg a múltat

Mint aki szívből megtanultad

Mint ki érti a tegnapot

S mindent mit tőle megkapott

Megkapta boldog régi éned

E most kimúló múló évet

József Attila: Betlehemi királyok

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!

Három király mi vagyunk.

Lángos csillag állt felettünk,

gyalog jöttünk, mert siettünk,

kis juhocska mondta – biztos

itt lakik a Jézus Krisztus.

Menyhárt király a nevem.

Segíts, édes Istenem!

Sík Sándor: A napkeleti bölcsek

Ama csillag után.

A holdsugaras hideg éjszakában,

Mint egy fehérlő, csendes álom,

Úgy vonult el a komoly karaván.

És elől ment a három.

Babits Mihály: Csillag után

Ülök életunt szobámban,

hideg teát kavarok…

Körülöttem fájás-félés

ködhálója kavarog.

Kikelek tikkadt helyemből,

kinyitom az ablakot

s megpillantok odakint egy

ígéretes csillagot.

Ó ha most mindent itt hagynék,