Versajánló

Csoóri Sándor: Idegszálaival a szél

Itt kékül meg a kezed

s cintányér-arcod itt csattan a földhöz.

Nincs másik idő, mely befogadna,

másik ország, mely nevet adna:

ideköt

idegszálaival a szél,

pamutszálaival a köd

s a végső türelem is ideötvöz.

Ady Endre: A pócsi Mária

Ma Máriától jönnek a szívek,

Ma Mária-kép minden durva lábnyom.

Szívemben sír a pócsi Mária

Egy őszies, emlékes délutánon.

„Óh, Mária” – mindig új-új csapat

Énekel a poros, tarlott mezőkön,

Ezek hozzák magukkal a hitet

Áprily Lajos: Útravaló

A lélek,

mikor búcsúzva bontja szárnyait,

visz magával a földről valamit.

Eszmét, melyet világra ő hozott,

virágot, melyet ő virágoztatott.

Én Istenem, én mit vigyek neked?

Nem vihetek én mást, csak verseket.

Oravecz Imre: Még

Még visz a lábam,

még engedelmeskedik a kezem,

még jólesik az étel,

még észreveszem, ha el akar csöppenni az orrom,

még elvégzem a munkám,

még nem szorulok támaszra,

még nem hanyagolom el a külsőm,

még rendszeresen tisztálkodom,

Buda Ferenc: Fohász a virradatban

Istenem ezen a hajnali órán

amidőn madár se szól még s már eb sem ugat

bárhol vagy is

talán ott fönn lebegsz túl túl a galaktikákon

vagy itt benn a szívemben rejtőzködöl

bárhol vagy is Te Láthatatlan

Te Ismeretlen

mutasd meg magad

Pintér Lajos: a csongrádi tisza-gáton

a csongrádi tisza-gáton

sétált tovább

menyus mester

az angyali festő

de szép e táj

de szép ezen

alvó nyugodt táj

mondotta magában

az isten jókedvében

teremtette

s ha isten festő volt

legszebb színeivel

Kiss Jenő: Vers a bibliafordítókról

Magyarul szólalt meg a Biblia

s a zsoltár. Zord, nehéz időkben.

A lélek beledöbben.

Nehéz idő, aj, vassal szigorú kor,

mely mégis, mégis szent volt és dicső:

biblia- s zsoltárfordító idő.

A magyart megtanították Istenre,

s Őt magyarra –

Gyurkovics Tibor: Istenem

Ölelj meg engem, Istenem,

már föl akarom adni

az örök ellenállást,

már meg akarok halni.

Köszvényben és közönyben

nagyon sokáig éltem

bódító tisztességben

és tarkó-szenvedésben.

Petőcz András: Kertész Imre halálára

Megálltam akkor az út mellett az autóval.

Alig akartam hinni, szólt a rádió, valami zene

volt slágerek, sanzonok a francia rádióban, amikor

megszólalt a hírek, benne egy bemondó kissé

közömbös hangja, kissé fáradt, közömbös hangon,

Tornai József: Lelkierő

Ady Endre, én nem tudtam, mi a lelkierő,

míg beteg nem lettem: napról

napra más fájdalmaktól szenvedő.

Te Isten szörnyetege, míg

gyáva voltam, nem mertem arra

gondolni, mi les rám, mi keserít,