Versajánló

Kriza János: Székelykő alatt

Ember-csinálta halmaid közöl

Oh vár! szabadba jöttem, foglyod én

Hol istenkéz-emelte szirteken

Szabadság enyhít ép lehelletén.

Nem láttam én pirosló szép korányt,

Nem ismerém a harmat gyöngyeit,

Nem hallám a pacsirta víg dalát,

Rakovszky Zsuzsa: Öregkor

Ezek a mai citromok!

Olyan vastag a héjuk, alig bírok belőlük

egy-két cseppet a teámba facsarni.

Na és te? Le tudod csavarni még

az ásványvizes üvegek kupakját?

Ki tudod nyitni puszta kézzel,

olló nélkül a visszazárható

Berzsenyi Dániel: Dukai Takács Judithoz

Hogy a szelíden érző szépnemet

Letiltva minden főbb pályáiról,

Guzsalyra, tőre kárhoztatni szokta

A férjfitörvény, vajjon jól van-e?

Igen: ha az csak úgy tekintetik,

Mint ösztöninknek szenvedő edénye

S nyers kényeinknek játszó eszköze.

Zsebők Csaba: Belépsz, kilépsz

Magyar szívem van,

és balkáni lelkem

(Azért a gorál

Podhale is otthon)

Páran legyintenek,

röhögnek

Néhányan értik,

inkább érzik

Egyszer a naplementét

Melnik homokpiramisaival szemben

Arany János: Alkalmi vers

Az új évet (ócska tárgy!)

Kell megénekelnem,

Hálálkodva, ahogy illik,

Poharat emelnem.

Mit van mit kívánni még

Ily áldott időben? –

Adjon Isten, ami nincs,

Ez új esztendőben.

Olcsó legyen a kenyér,

A gabona áros;

Fabulya Andrea: Mit is?

Mit

A benned nyújtózó fának gyökerét

Gyökérből ívet mi föld fölé felfeszít

Utat barázdál megtöri a betont

Föld alatti erdőt sző és kavarog

Mélybe lent koboldok ösvényes útjait

Fának gyökerét

Gyökerekből törzset

Törzsből az ág

Diószegi Szabó Pál: Még szemeddel is…

 „Szinte mint hogy a test mikor az lélektől

Fáj, hogy eltávozik, mint szeretőjétől,

Így árva fejemtől

Az vált el, ki engem szeretett hű szívből.”

Balassi Bálint

Még szemeddel is

csókol a szád,

Keszthelyi György: Adventi ima

Nem gyertyával, de ópiumfüstölővel

hódolok annak, aki a ringbe állt,

akiben hinni is lehet, hiába

fütyüli ki a nézőközönség.

Csodálni tudlak, kolduló fátum,

sors, aki annyi kihívást elfogadott,

akinek hírnév a veszteség,

Vári Fábián László: Szellembeszéd

                            Csontváry Zrínyi kirohanása

                             című festményéhez

Írni, mint volt, ma ki lenne képes?

Az emléktár zárolt, a nyelv tehetetlen.

Döbrentei Kornél: Magyar Invalidus

                            Ambrus Sándor: 1848-as huszár

                            szobrának avatására

Miket művelsz, Föntvaló idomár?

Holott időnk is ketrecedben jár,