Versajánló

Juhász Gyula: Szavak

Szavak, csodálatos szavak,

Békítenek, lázítanak.

Eldöntenek egy életet.

Följárnak, mint a kísértetek.

Szárnyalnak, mint a gondolat.

Görnyedve hordnak gondokat.

Világokat jelentenek.

Meghaltál, ha már nincsenek.

Lackfi János: Határozatlankodó

Tudod, mi jellemző rám a legjobban? Reggelente

zuhanyzom, de ez még nem volna olyan hű, de jellemző,

gondolom, rajtam kívül jó pár millió ember zuhanyzik

reggelente, és akkor azokról a szerencsétlenekről

ne is beszéljünk, akik se reggel, se este nem jutnak

Vörösmarty Mihály: Szózat

Hazádnak rendületlenűl

Légy híve, oh magyar;

Bölcsőd az s majdan sírod is,

Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze;

Itt élned, halnod kell.

Csoóri Sándor: A meghasonlott évszak

Ősz van, nézd csak meg jól a bokrokat,

nem ugrál már alattuk rigó.

Átlátni ágaik közt,

mint rommá lőtt házak falán.

Sehol egy harsány szüret, kádkongatás,

sehol egy nevettető, rekedtes csősztülök,

csak zsibbadt gépzenék és rikácsolások a rádióból.

Oravecz Imre: Halottak napja

Eső esett, csúszós, sáros a hegyoldal,

erős szél fúj, rohannak az égen a felhők,

nem tudom meggyújtani a gyertyákat,

a láng köré kapott két markom közt

egymás után lobbannak el a gyufaszálak,

de nem adom fel,

a hiábavaló próbálkozások nyelvén

így beszélgetek anyámmal,

ki odalent van apámmal.

Lezsák Sándor: Az én tanító nénim

Mikor a tankok után

1956-ban

először mentünk

a Kertész utcába,

iskolába,

már a nagykapuban

nyeltük, levegőztük,

mélyre tüdőztük

a kiömlött

tejporos tej

cukros illatát,

ami a napközis

konyhából jött.

Mezey Katalin: Beszélgetés

– Jó napot! Kiss Irma vagyok.

Nem emlékszik rám?

– Elnézést, de nem.

– Kiss Irma vagyok.

Együtt dolgoztunk

az Andrássy út 60-ban.

Nem emlékszik?

– Valakivel összetéveszt.

Nekem ahhoz az épülethez

semmi közöm se volt.

Markó Béla: Szilvakék

Fertőzött már a délutáni fény,

de mégis minden zugot bevilágít,

sohasem hittem volna, hogy a szilva

ennyire szilvakék lehet, Istenem,

ahogy szikrázik legalább két-három kosárnyi

szétszórva mindenütt a boldog szilvafán,

hogy nem számít már semmi más,

Szabó Magda: Születésnapi vers

Októberi köd, októberi illat,

októberi ferde sugár!

Hát örüljek, hogy a körbefutó év

térdet hajt holnapután?

Hát örüljek, hogy egy napja az évnek

az enyém, a sajátom egészen,

s hegyi szél, pörgő falevél meg szőlő

kiáltja szét születésem?

Csukás István: Őszi siratás

Roppan az ég, anyám, őszre vált a lélek,

formálódik már, jaj, az istenítélet!

Még csak villanydrótok húrja hangolódik,

pendül s a mély zöngés elver ablakodig,

elver a szívemig, testem belerándul,

anyám, a fiad se menthet a haláltól!