Versajánló

Szabó Lőrinc: Tavasz elé

Dárdáit már rázza valahol a nap.

Hallod az arany fanfárokat?

Itt az ünnepe a ragyogásnak,

a fényben szinte kigyúlnak a házak:

kigyúlok én is a fény előtt

s ahogy a zöldülő mezők

visszaverik és üldözik

a tél fehér seregeit,

Juhász Gyula: Béke

És minden dolgok mélyén béke él

És minden tájak éjén csend lakik

S a végtelenség összhangot zenél

S örök valók csupán mély álmaink.

És minden bánat lassan béke lesz

És mindenik gyötrődés győzelem

S a kínok kínja, mely vérig sebez,

Vasárnapi üzenet: 2021. február 21.

„Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: »Mester, ki vétkezett?

Tornai József: Csillagos csillag

én nem tudtam hogy

magos kősziklának oldalában nyílik a szerelem-

orvosság

hogy megrakják a tüzet

mégis elaluszik

hogy sej rózsa rózsa ékes vagy

hajnali csillag fényes vagy

hogy béres vagyok béres

béresnek szegődtem

Babits Mihály: Sunt Lacrimae Rerum

Van a tárgyaknak könnyük. Érzem olykor,

hogy sírnak a szobámban nesztelen;
sötétedő, sejtelmes alkonyokkor
bús lelküket kitárják meztelen.

Kányádi Sándor: Tövisfa

Nem emlékszem már (pedig hányszor

szúrt belém tövise), van-é

gyümölcse? Mintha valami bogyók,

vagy affélék lettek volna rajta úgy ősz felé,

vagy az se, csak tövis, tövis

a törzsön is?

Vágtuk, irtottuk: újrasarjadt,

Lászlóffy Aladár: Járó harangok

Vajon kiért harangoznak?

Egyet hoznak? százat hoznak?

Gárdonyi Gáza: Éjjel a Tiszán

Feljött a hold a Tiszára,

Csend borul a fűre, fára.

Szeged alatt a szigetnél

áll egy ócska halász-bárka.

Holdvilágnál fenn a bárkán

halászlegény ül magában:

ül magában s furulyál;

furulyál az éjszakában.

Puszta Sándor: Bennünk fénylő csillag

sírásra görbült a szánk

mikor a legszebben akartunk énekelni

gyáva lett bennünk az öröm

ahogy boldogok akartunk lenni

induljunk szívünk dzsungelében

az embert megkeresni

a jóságot még ma

el kéne kezdeni

Nagy László: Karácsony, fekete glória

Léleknek nem hozol békét

ó busa isteni angyal!

Vér-illatos a karácsonyfa,

            – glória –

aggatva iszonyattal.

Foszforos tüzek emléke

perzsel, mint új pokolkör,

forog a város lángrózsában,

            – glória –