Versajánló

Mécs László: Fényt hagyni magunk után

Az élet örök búcsúzás,

ó bárcsak tudnánk távozáskor
Fényt hagyni, mint a Messiás!
Beleszeretni a szívekbe,
apostolokba, mártírokba,
hogy átadják a századoknak,
a századok az ezredeknek!
Fényt hagyni, mint a Messiás!

Weöres Sándor: Öröklét

A föld, hol az élet terem,

a mindent elnyelő sírverem,

a síkság, hegy, tenger, folyó

öröknek látszik és múló.

Világűr és mennyboltozat,

sok forgó égi kapcsolat,

a milliárdnyi tűzgolyó

öröknek látszik és múló.

Csukás István: Dér

Könnyű sóhajként száll a dér.

Nézem az ablakon át: minden fehér.

Fagy köszörüli a fák ágait,

vén varjú tócsát lékel, rebbenti szárnyait.

Szabó Lőrinc: Rossz férj panasza

Elég! Elég már ez a sok panasz,

ott kint a harc, itt a könny és a dac,

hat ember eszi a kenyeremet,

minden áldott nap átkos ütközet,

háromszázhatvanöt átok az év,

tizenöt éve dolgozom… Elég!

Mit tudjátok ti, mit kínlódom én?

Erdélyi József: Örök élet

Azért szeretem a telet,

mert követi a kikelet.
Életben is csak az maraszt,
hogy úgy szeretem a tavaszt.

Kedvemből jut is, marad is,
szeretem én a nyarat is.
Túl aratáson, szüreten,
az őszt, az őszt is szeretem.

Babits Mihály: Eucharistia

Az Úr nem ment el, itt maradt.

Őbelőle táplálkozunk.

Óh különös, szent, nagy titok!

Az Istent esszük, mint az ős

törzsek borzongó lagzikon

ették-itták királyaik

húsát-vérét, hogy óriás

halott királyok ereje

Szikra János: Járja a férfi szál bottal

Táncol a férfi,

járja a férfi szál bottal,

feketén járja a táncot a bottal.

Táncol a lány,

libben a kendő kezében,

csupa vágy bennem a férfi,

táncol a lány,

suhog a lány,

fehéren libben a kendő kezében,

Dsida Jenő: A rejtett igazi

Sokszor, mikor a napba nézek,

már-már azt hiszem:
ő az igazi.
S elfelejtem, hogy minden látható,
tapintható és megcsókolható:
a rejtett igazinak
árnyéka csupán.

Petőfi Sándor: Befordultam a konyhára…

Befordultam a konyhára,

Rágyújtottam a pipára...

Azaz rágyújtottam volna,

Hogyha már nem égett volna.

A pipám javában égett,

Nem is mentem én a végett!

Azért mentem, mert megláttam,

Hogy odabenn szép leány van.

Nagy Gáspár: Valaki ír a kezeddel

Könyöködet Isten az asztal lapjára segíti