Versajánló

Babits Mihály: Esti megérkezés

Az esti sötét

halk mezei lelkét

a mohó kilométerek

bús messzibe nyelték.

Kocsim ablakait most

veri a fény,

két sorban a lámpák

jönnek elém.

Tépett takaró lett

már a sötétből;

csak az ég, a nagy ég

Szép Ernő: Imádság

Ki ülsz az égben a vihar felett,

Én istenem, hallgass meg engemet.

Hozzád megy szívem, itt szavam dadog,
Hazámért reszketek, magyar vagyok.

A népekkel, ha haragod vagyon,
A magyarra ne haragudj nagyon.

Ágh István: Hirdetve törvényt

A telefon nem csengett, felcsörömpölt,

megint valaki meghalt, szólt a hír,

alig maradtak néhányan közülünk,

velük mehettem volna magam is,

előbb talán még nem is járt eszemben,

mire készülhet száz évhez közel,

mikor egy aggastyánnal néztem szembe,

Dsida Jenő: Tekintet nélkül

Be kell látnunk:

Ha kérdeznek, becsületesen
felelni kell.
A harcot becsületesen
fel kell venni,
az úton becsületesen
végig kell menni,
a szerepet becsületesen
el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül.

Baka István: 1514

Hol arcomat megmerítettem

virradatkor, bedőlt a kút.

Tükörképem most lenn, a földben,

siratja az elhamvadt falut.

Fekete István: Nádas

Aludtál-e már nádtető alatt,

láttad-e ott, hogy kel fel a nap?
Hallgattad-e a szélben hogy suhog a nád,
ha megérinti a virradat?

Áprily Lajos: Ámulni még

Ámulni még, ameddig még lehet,

amíg a szíved jó ütemre dobban,
megőrizni a táguló szemet,
mellyel csodálkoztál gyerekkorodban.

Faludy György: Kalkuttai Teréz

Hogy Krisztus szenvedését látja minden

haldoklóban, vagy csak az emberi

lét nyomorát, s a dogmák szövedéke

közt mint teremtett ilyen mennyei

rendet magában, titok; de csak így

tudta Káli kolera-sújtott papját

roskadó, öreg vállára felvenni

Oravecz Imre: Szomszédok

Mikor erdész nagyapám

orosz hadifogságban volt,

nagyanyám egyedül lakott

a gyerekekkel a Német-völgyi erdészházban,

és rendszeresen bejárt az egri piacra,

többnyire hízott libát vitt a hátán,

mindig éjfélkor indult,

és reggelre ért be,

József Attila: Nem, nem, soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,

Nem lehet, nem, soha Oláhország éke!

Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!

Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő – a sírok nyílnak fel,

Ha eljő az idő – a magyar talpra kel,