Vasárnapi üzenet: 2024. április 7.

„Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.”   (Zsoltárok 7, 11)

A hetedik zsoltár azt a címet kapta, hogy Az ártatlan ember imádsága. Talán az első gondolat, ami ennek kapcsán eszünkbe jut, hogy nincs egyetlen ártatlan ember sem a Földön, hiszen minden ember vétkezett. Nem ebben az értelemben van most előttünk ez a jelző. Dávid egy Benjámin törzséből származó, Kús nevű embernek a célkeresztjébe került. Nem tudjuk, mi volt a probléma kettőjük között, de Ő mégis azt érzi, hogy jogtalanul bántják őt. Sőt, ha a zsoltárt végigolvassuk, akkor kiderül számunkra az is, hogy halálos fenyegetésként észleli ezt a jogtalanságot.

Emberi kapcsolatainkban eljuthatunk mi is arra a pontra, amikor azt érezzük, hogy egy másik ember – lehet az számunkra idegen vagy akár nagyon közeli személy – jogtalanul bántott meg, utasított vissza, mondott valótlan dolgot rólunk. Az erre adott első emberi reakciónk általában az, hogy – amennyiben erre lehetőségünk van – megpróbáljuk erővel, hangos szóval bebizonyítani a magunk igazát. Ha sikerül, akkor nagy elégedettséggel nyugtázzuk, hogy miénk az igazság. Ha pedig mégsem, akkor bosszút forralunk, és halálos ellenségünkké lesz az a másik.

Dávid nem ezt teszi. Figyeljük meg újra, mit mond a 11. versben: „Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.” A pajzs nem egy támadó fegyver, hanem védekezésre szolgál. A halálos kardcsapástól, a gyorsan suhanó nyílvesszőtől vagy épp dárdától véd meg. Nélkülözhetetlen eszköz annak, akit ilyen jellegű támadás fenyeget. Ezzel azt mondja ki, hogy számára Isten a biztos oltalom. Ez a részéről egy múltbéli megtapasztalás és hitvallás is egyben. Hiszen neki elég gyakran volt veszélyben az élete, és minden esetben Isten volt az, aki védelmébe vette. Vajon van-e nekünk ilyen megtapasztalásunk Istennel kapcsolatban, s ebből a megtapasztalásból lesz-e hitvallás, másokat is erősítő bizonyságtétel?

Azt is elmondja Dávid, hogy az Úr nemcsak védelmez, de meg is szabadít. A tiszta szívűeket megajándékozza az Ő teljes szabadításával, vagyis eltörli az ellenségünket, lefegyverzi azt, aki az életünkre tör. Milyen nagy igazság ez, különösen húsvét fényében. Hiszen Jézus az Ő halála és feltámadása által a legnagyobb ellenségünket fegyverezte le: a halál és a Sátán felett aratott végleges diadalt.

Ő tisztítja meg a mi szívünket is, hogy kedvesek lehessünk Atyánk előtt, aki bennünket mérhetetlen módon szeret, és azt üzeni ma, hogy bízzunk az Ő igazságszolgáltatásában mi is, ahogy Dávid tette. Vigyük elé imádságban a megromlott emberi kapcsolatainkat, és bízzuk az Ő bölcsességére a megoldást. Ámen.

Barta Attila
református lelkipásztor