Móra László: Letarlott földön ünnepoltár
Emberhangyák nyüzsögnek szerte.
Aratnak hajnal óta már.
Aranyszedőknek szőnyegére
Tengersok kincset szór a nyár.
– Ma ünnepet ül a határ.
A munka zajlik egyre, egyre.
Az Égen itt-ott felhő ácsorog.
Kaszának éles pengéjére
A búza könnye rácsorog.
A sok kalász megtántorog.
Meghal, mint szent csatán a hősök.
Az emberért a porba hull.
Keresztre rakják, megfeszítik.
A szívét elszedik rabul
S vérét fogyasztják balzsamul.
Keresztben áll az évi termés.
Megáll a szorgos sok tenyér.
Letarlott földön ünnepoltár
A föld véréből nőtt kenyér;
S imádság-fénye Égbe ér.
Keresztben áll az évi termés.
A mindennapi kenyerünk.
Szegényes, tépett asztalunkra
Az Isten adja fel nekünk,
És várja, hogy a szent kenyérhez
Méltók és emberek legyünk!
Május 1-je a munka ünnepe, amely mára összeforrt a majálissal, a sült kolbásszal és a sörrel. Eredete 1886. május 1-jére nyúlik vissza, amikor a chicagói munkásszakszervezetek nagyszabású sztrájkot szerveztek a 8 órás munkaidő bevezetése érdekében. A megmozdulás, amelyben 350 ezer munkás vett részt, végül véres összetűzésbe torkollott. A II. Internacionálé döntése nyomán 1891 óta ez a munkások nemzetközi összefogásának ünnepe. Főként az egykori kommunista országokban volt jelentős ünnep, amikor minden fontosabb településen felvonulásokat rendeztek, ezt követően pedig mozgalmi eszem-iszom következett. A kommunisták ezt az ünnepet is feszültségcsökkentésre használták fel. A vörös ideológusok úgy vélték, a jóllakott, alkoholmámortól kábult proletár kevésbé veszi észre, hogy az úgynevezett proletárdiktatúrából neki főként a diktatúra jutott.
Amikor a munka ünnepéhez köthető verset kerestem, természetesen nem a mozgalmi időkben született csasztuskákra és egyéb torzszülöttekre gondoltam. Jó néhány művet átolvastam, míg végül Móra László Letarlott földön ünnepoltár című munkáját választottam. A Zentán született író, költő, lapszerkesztő, pedagógus, iskolaigazgató Móra István költő fia és Móra Ferenc unokaöccse volt. Értelmiségi családból származott, a munkásosztályhoz csak annyiban kötődik, hogy ő igazgatta egy ideig az óbudai téglagyári munkások gyerekei számára épített Külső-Bécsi úti elemi, majd később polgári iskolát.
Irodalmi munkássága 1909-ben kezdődött, ugyanis ekkor jelent meg az első verse nyomtatásban, az Ország-Világ című lapban. Ezt követően rendszeresen publikált, a tanítás mellett szerkesztőként is dolgozott, főként gyermekeknek szóló lapoknál. Számos irodalmi társaságnál töltött be vezetői posztot. Verseiből sugárzik a mély hazaszeretet, fontos volt számára a család, a hit, a magyar táj. Az 1939-ben megjelent, XX. század című verseskötetét az ideiglenes kormány 1945-ben egy rendeletben „fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtóterméknek” nyilvánította és fellelhető példányait megsemmisítette. Bámulatos, hogy miközben ott volt egy lerombolt, kivéreztetett, kifosztott ország, a hatalom új birtokosainak könyvek bezúzására is volt idejük.
Móra László ezt már nem élte meg, ugyanis 1944. december 29-én a feleségével együtt öngyilkos lett. Tudta, hogy milyen sors vár rá, miután a Vörös Hadsereg megszállja az országot. Egy újabb költő, aki túl korán elhallgatott. Végleg.
Lengyel János
