Az ingatlanadóról

2024. február 19., 10:34 , 1197. szám

„Mindenkinek kell fizetnie ingatlanadót? Mennyit és mikor?”

– Az ingatlantulajdonosokat minden évben illeték terheli, amelyet Ukrajna Adótörvénykönyve (Податковий кодекс України – a továbbiakban: Atk.) szerint a helyileg illetékes területi közösség (hromada) képviselő-testülete határoz meg az adott ingatlan elhelyezkedésétől és típusától függően, a törvény által megállapított minimálbér tárgyév (adóév) január 1-jén érvényes összegének 1,5 százalékát meg nem haladó mértékben négyzetméterenként (lásd az Atk. 266. cikkelyének 266.5.1-es alpontját!). Mivel 2024-ben az adót a 2023-as adóévre számítják ki, annak mértékét a 2023. január 1-jén érvényes minimálbér alapján számítják, amely 6 700 hrivnyát tett ki. Tehát az idén fizetendő adó nem haladhatja meg a négyzetméterenkénti 100,5 hrivnyát (a 6 700 hr 1,5 százalékát).

Az adót az ukrajnai magán- és jogi személyeknek, a külföldi illetőségűeknek (нерезиденти) egyaránt meg kell fizetniük a tulajdonukat képező lakóingatlanok vagy nem lakáscélú ingatlanok után, beleértve a tulajdonrészeket is (lásd az Atk. 266.1.1-es és 266.2.1-es alpontjait!).

Érdemes megjegyezni, hogy az olyan ingatlan, például kertszövetkezeti ház, nyaraló, amelyet átadtak (üzembe helyeztek), de amely tulajdonjogát nem jegyezték be a törvényben megállapított eljárási rend szerint, nem adóköteles.

Az adózás alapját a lakó- és nem lakáscélú ingatlanok összterülete képezi, beleértve a tulajdonrészekét is.

A magánszemélyek tulajdonában lévő ingatlan vagyon után járó adót az ellenőrző hatóság, az Állami Adószolgálat számítja ki az ingatlanjogok állami nyilvántartásából származó adatok, valamint az adóalany vonatkozó okiratainak eredeti példányai, köztük a tulajdonjogot igazoló dokumentumok alapján. A jogi személyek önállóan számítják ki a tulajdonukat képező ingatlanok adóját az objektumok teljes területéből kiindulva, a tulajdonjogukat igazoló dokumentumok alapján (lásd az Atk. 266.3.1-es alpontját!). Ezt utóbb az adóbevallásukban is feltüntetik.

Ha a nem lakáscélú ingatlant több személy birtokolja, e személyek mindegyike adózik a saját része után. Ha a nem lakáscélú ingatlan több személy közös osztatlan tulajdonát képezi, vagyis a tulajdon „természetben” nem lett felosztva közöttük, az adófizető a tulajdonosok egyike lesz tulajdonostársai hozzájárulásával – amennyiben a bíróság másként nem rendelkezik. Ha a lakó- vagy nem lakáscélú ingatlan több személy közös tulajdonában van, és a tulajdonrészeiket természetben kijelölték, e személyek mindegyike a rá eső rész után adózik.

Íme azon ingatlanok listája – a teljesség igénye nélkül –, amelyek után nem kell adót fizetni:

• az állami hatóságok, önkormányzati szervek és a teljes egészében ezek költségvetéséből fenntartott nonprofit szervezetek ingatlanai;

• családi típusú gyermekotthonok épületei;

• kollégiumok;

• a helyi tanács határozatával lakhatásra alkalmatlannak minősített lakóingatlanok;

• az árvák, a szülői gondoskodástól megfosztott, fogyatékossággal élő, egyedülálló szülő által nevelt gyermekek ingatlanai és ingatlanrészei – legfeljebb egy ingatlan gyermekenként;

• pavilonokban, kioszkokban stb. (úgynevezett „малі архітектурні форми”) és piacokon működő kis- és középvállalkozások által használt, nem lakáscélú ingatlanok;

• iparvállalatok épületei, köztük üzemcsarnokok, műhelyek, raktárak;

• mezőgazdasági termelők közvetlenül mezőgazdasági tevékenységre használt épületei;

• a fogyatékossággal élő személyek társadalmi szervezetei és azok vállalkozásai tulajdonában lévő ingatlanok;

• olyan vallási szervezetek tulajdonában lévő ingatlanok, amelyek alapító okiratát (szabályzatát) a törvényben meghatározott eljárás szerint nyilvántartásba vették, és amelyek kizárólag alapszabályban rögzített tevékenységük biztosítására használják ezeket az ingatlanokat, ideértve azokat is, amelyekben az ilyen vallási szervezetek által alapított karitatív intézmények (menhelyek, bentlakásos iskolák, kórházak stb.) végzik tevékenységüket – kivéve azokat az ingatlanokat, amelyekben termelési és/vagy gazdasági tevékenységet folytatnak;

• óvodai és általános iskolai oktatási intézmények oktatási szolgáltatások nyújtására használt épületei, függetlenül azok tulajdonformájától és finanszírozási forrásától;

• öt vagy több gyermeket nevelő nagy- vagy örökbe fogadó családok lakóingatlanai (a teljes listát lásd az Atk. 266.2.2-es alpontjában!).

Mivel az Atk. 266. cikkelye nem említi külön a magánvállalkozókat, azok a magánszemélyekre vonatkozó normák szerint fizetik az ingatlanadót.

A következő adókedvezmények vehetők igénybe az Atk. 266.4.1-es alpontja alapján a lakóingatlannal rendelkező adófizető magánszemélyek által (vagyis ekkora alapterülettel csökkenthető az adóalapjuk):

• lakásra/lakásokra (azok számától függetlenül) – legfeljebb 60 négyzetméter alapterület;

• lakóházra/házakra (számuktól függetlenül) – legfeljebb 120 négyzetméter;

• különböző típusú lakóingatlanokra együttesen (lakás/lakások és lakóépület/lakóházak egyidejű tulajdonlása esetén, beleértve a résztulajdonokat is) – legfeljebb 180 négyzetméter.

Vagyis az ingatlantulajdonosoknak csak a 60, 120, illetve 180 négyzetméter feletti alapterületért kell megfizetniük az adót.

Ezek a kedvezmények minden adózási (beszámolási) időszakban (évben) egyszer vehetők igénybe.

A települési önkormányzatok további kedvezményeket állapíthatnak meg a területükön fizetendő adó mértékére vonatkozóan, illetve növelhetik a lakóterület nagyságát, amelyre az adókedvezmény vonatkozik. A kedvezményre való jogosultság megállapításakor rendszerint az ingatlantulajdonos magánszemélyek vagyoni helyzetét és jövedelemszintjét veszik figyelembe.

Egyes önkormányzatok nemcsak az adókulcsot határozták meg, és módosították (növelték) a maximális alapterületet, ameddig az objektumok adómentességet élveznek, hanem létrehozták azon ingatlanok listáját is, amelyek nem adókötelesek, vagy amelyek számára egyéni adófizetési kedvezményt állapítottak meg.

A települési képviselő-testületek minden évben február 1-jéig tájékoztatják az adóhatóságot a kedvezményekről.

Nem biztosítható adókedvezmény a magánszemélyek lakóingatlanaira:

• ha az ingatlan alapterülete meghaladja a helyi önkormányzat határozatával jóváhagyott nem adózó terület ötszörösét;

• ha az ingatlant tulajdonosai bevételszerzésre használják (bérbe, kölcsönadják, lízingelik, vállalkozói tevékenységhez használják) – lásd az Atk. 266.4.3-as alpontját!

Az adóhatóság a tárgyévet követő esztendő július 1-jéig megküldi a lakó- és nem lakáscélú ingatlanok tulajdonosai részére az adózási értesítést a befizetendő adóról, az adott ingatlan helye szerint illetékes önkormányzat számlájának adataival, amelyre az adót be kell fizetni (lásd az Atk. 266.7.2-es alpontját!).

Az adót a magánszemélyeknek az adózási értesítés kézbesítésétől számított 60 napon belül kell befizetniük. A jogi személyeknél negyedévenkénti előlegfizetést alkalmaznak.

Megjegyezném, hogy 2018. január 1-től a magánszemélyek az ingatlanadó és telekadó befizetésének elmulasztásáért megbírságolhatók. Ugyanakkor az Atk. 266.10.2-es pontja szerint abban az esetben, ha a hatóság a megadott határidőig nem küldte meg (nem adta át) az adózási értesítést, a magánszemélyek mentesülnek az adókötelezettség késedelmes teljesítése (megfizetése) miatti felelősség alól.

A 300 négyzetmétert meghaladó alapterületű lakások és 500 m2-nél nagyobb alapterületű lakóépületek esetében 25 000 hr pótadót kell megfizetni minden egyes ilyen lakóingatlan (ingatlanrész) után.

hk