Vasárnapi üzenet: 2024. január 28.
„Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: »Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!«” […] „Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.”
Zsoltárok 91, 1–2; 14–16
Egy nagyon fontos üzenetet szeretnék megosztani a kedves olvasóval. Hitvallásunk szerint Isten a világ teremtő és fenntartó Ura. Minden, ami itt történik, nem véletlenségből, hanem az Ő isteni kezéből jön. Ez azt jelenti, hogy nem történik semmi, amiről ne tudna Isten, és amit ne engedne meg. Nagyon fontos kiemelni, hogy ez nem azt jelenti, hogy Isten mindennel egyetért, ami a földön történik. Isten sohasem akart háborút, szenvedést, betegséget, katasztrófákat, halált. Ezeket mind a bűn hozta be a világunkba, és pont annak a jele, hogy az emberek Isten tervétől eltérő döntéseket hoznak. Isten felhatalmazta az embert, hogy döntéseket hozzon, és mi sokszor rosszul élünk ezzel a lehetőségünkkel.
Lassan két éve háború van országunkban. Hiszem, hogy nem Isten akarta ezt. Viszont hívő emberként fontos megértenünk, hogy nem az Ő tudta nélkül történik ez, és valamiért Isten még nem vetett véget ennek. Pedig hiszem és vallom, hogy van hatalma ezt megtenni. A Bibliából azt látjuk, hogy oka van annak, ha Isten háborút enged meg. De nem is az a fontos, hogy az okokat keressük, hanem ennél sokkal fontosabb, hogy mit tehetünk, mi a feladatunk ilyen helyzetben. Több olyan történet is van a Bibliában, amikor Isten kimondja az ítéletet a saját népe vagy egy város felett, de az ítélet előtt mindig küld figyelmeztető prófétát. És amikor azok hallják a figyelmeztetést, és megalázzák magukat Isten előtt, bűnbánatot tartanak, böjtölnek és könyörögnek Istennek a szabadításért, akkor Isten megszabadítja őket. De olyan is van, hogy nem fordulnak Istenhez, hamis dolgokban reménykednek, és Isten megengedi, hogy 70 évre fogságba vigyék a népét. Számomra a megdöbbentő az, hogy a háború kitörése óta nincsenek tele a templomok megtért és térdre borulva könyörgő emberekkel. Kitől várja a kárpátaljai magyarság a szabadulást és a békét? Emberektől, akik egyre szigorúbb törvényeket hoznak, és még 3-4 évre tervezik ezt az állapotot? Vagy Istentől, aki a világ teremtője, mindenható Ura?
Hiszem, hogy Isten meg tud minket szabadítani. De azt is tudom, hogy oka van annak, hogy két éve engedi a háborút.
Kedves kárpátaljai magyar testvéreim! Ebben az életveszélyes időben nem szabad tétlenül várni a csodát, hanem minden lehetőséget meg kell ragadni, és jönni kell Istenhez. Bűnbánatot kell tartani, és leborulni előtte. Kérek mindenkit, aki olvassa ezt az üzenetet, hogy adja oda legalább két másik embernek, hogy ébredjen fel a magyarságunk, és kérjük együtt Isten szabadítását.
A zsoltár azt mondja: „aki a Felséges rejtekében lakik”, vagyis akinek rendezett kapcsolata van Istennel, „az mondhatja az Úrnak: »oltalmam és váram«”. És Isten is válaszol: „Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan.”
Kérlek, vedd komolyan ezt, és tegyél meg mindent, hogy Isten megkönyörüljön népünkön! Akkor meg fogod tapasztalni Isten hatalmát. Legyen így! Ámen.
Balázs Antal
beregardói, makkosjánosi és kijevi református lelkész
