A nyugati tuja kártevői és védekezés ellenük

Előző cikkünkben sorra vettük a tujákat legyengítő tényezőket, a lehetséges betegségeket, most a kártevőkkel, valamint az ellenük való védekezés lehetőségeivel ismerkedhetünk meg.

Akárcsak a többi dísz- és kultúrnövénynek, a tujának is megvannak a maga természetes ellenségei, melyek ellen védekezni szükséges. A rendszeres, időben történő észlelés és a megfelelő rovarirtó szerek alkalmazása, továbbá a védekezési intézkedések hozzájárulhatnak a tuják egészségének a megőrzéséhez.

A tuja kártevői

Boróka-tarkadíszbogár (Ovalisia festiva). A problémát ennek a szép, fémes, zöldes-kékes színezetű bogárnak a lárvája okozza.

A kártevő elsősorban a tujákat és a borókákat károsítja, támadja meg. Jelenlétét a barnára színeződő levelek, az elhalt hajtások és ágak, valamint a törzsön látható kis lyukak jelzik. A berágás helyénél gyantafolyás figyelhető meg.

A bogárnak a kéreg alá lerakott petéiből kikelt lárvái befúrják magukat a növény fás részébe, amivel egyre inkább akadályozzák a nedvkeringést. A száradásos tünetek mind súlyosabbá válnak, míg végül a növény teljesen elszárad, az immár kifejlett bogár pedig kirágja magát, és a nyíláson keresztül elrepül.

A legfontosabb ilyenkor, hogy jó kondícióban tartsuk növényeinket, mert attól, hogy van mód a védekezésre, még nem biztos, hogy sikerül megmenteni a kártevő által megtámadott növényt. A boróka-tarkadíszbogár esetében csak a kifejlett, éppen rajzó egyedek ellen tudunk permetezni, mivel nincs olyan növényvédő szer, amely felszívódva a fás részbe a lárvák ellen hatna. A védekezést tovább nehezíti, hogy a bogarak rajzása elhúzódó, így tavasztól őszig bármikor megjelenhetnek.

Megfigyelések alapján az elmúlt években június–július környékén volt a fő rajzási szezon, ami esélyt ad számunkra a kártevő elleni védekezésben. Ha pedig mégis megtámadná tujánkat a boróka-tarkadíszbogár, akkor vágjuk le és égessük el a beteg részeket.

Tujaszú (Phloeosinus thujae). A védekezés e kártevő ellen nem kidolgozott a hosszúra nyúló rajzása miatt. Az imágó érési táplálkozást folytat júniustól októberig. Ez idő alatt több hajtásba is berág, és nagyjából 1 mm átmérőjű lyukat fúr a hajtás csúcsi része felé. A kifejlett egyedek az egyik ilyen hajtásban vészelik át a telet. Súlyos károsítás esetén a növény megritkulhat.

Fontos tudni, hogy nem csak az imágó károsítja a tujákat. Tavasszal a legyengült növények törzsén kialakítja a lárvajáratokat. A lárvák 4-5 mm mélyen berágnak a fás részbe, s ott bábozódnak be. E kártétel miatt az idősebb növények is elpusztulhatnak.

Ha a növény törzsén kis lyukakat látunk, az a kártevő ki- és bemeneti röpnyílásait jelzi. A tujaszú a legtöbb tuját károsítja, ezenkívül más örökzöldeket is megtámad. Mivel nehéz a védekezés ellene, ezért igyekezzünk a növény jó kondícióját fenntartani. Ha jó kondíciójú növénybe rág bele, azt bő gyantaképződés követi, amibe akár bele is fulladhat a kártevő.

Tujafúró aranymoly (Argyresthia thuiella). A moly lárvái befúrják magukat a levélbe, ezzel okoznak károkat. Tevékenységük hatására a hajtáscsúcs sárgul és barnul, végül lehull. Ha megvizsgáljuk a leveleket, láthatók bennük a lárvák, melyek jellemzően augusztusban kelnek ki. A tuján tanyázó lepkék, melyek június–júliusban rakják le tojásaikat, szintén árulkodók lehetnek, amennyiben szeretnénk beazonosítani a kártevőt. Rosszul repülnek, ezért általában azon a növényen maradnak, melyen kifejlődtek.

Védekezésként permetezzünk rovarirtó szerekkel, például permetrin alapú termékekkel. A beteg növényi részeket vágjuk le és égessük el.

Tujakabóca (Liguropia juniperi). Rendszerint nyáron lehet számítani a tömeges megjelenésére. Kártétele általában nem jelentős, de ha más kártevőkkel együtt bukkan fel, akkor hozzájárul a növények legyengítéséhez. Súlyos kártétel esetén a tűlevelek/pikkelylevelek szürkülését, hullását okozhatja, és rügykárt is előidézhet. Szisztemikus szerekkel érdemes permetezni ellenük.

Pajzstetű. A kifejlett pajzstetű ellen nehéz védekezni a védelmet nyújtó pajzsa miatt. A kártevő a nyári rajzás idején gyéríthető, valamint tavasszal, de csak addig tudjuk hatékonyan irtani, míg az áttelelő lárvák pajzsa nem fejlődött ki teljesen. Kártétele hatására a hajtások gyengévé válnak, torzulnak, végül elhalnak.

Takácsatka (Tetranychus urticae). A takácsatkának a száraz, meleg időjárás kedvez, ezért jellemzően nyáron károsít. Viszonylag könnyen felismerhető a jellegzetes, pókhálószerű szövedékéről, amelyben él. Kártétele során a növényt szívogatja, a szívogatások helyén fehér-sárga pöttyöket találunk. A védekezés atkaölő szerekkel lehetséges.

Nadimova Erzsébet,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány falugazdásza