Tersánszky Józsi Jenő: Reggeli ének a kedvesemhez

2024. január 14., 12:19 , 1192. szám

A fejemet nagyon becézd,

A homlokom szeresd nagyon,

Mert álmaim mögüle kelnek

Hevervén árva ágyamon.

S mint holmi szorgos rableányok

Köröttem lejtve énekelnek,

Megékítvén rút meztelenjét

Reád csengő vágyaimnak,

Megékesítvén pengő rímmel,

Könnyel, virággal, drága hímmel,

Hogy zengő, ékes körmenetben

járuljanak imádni tested.

 

A homlokom nagyon szeressed.

(1911)

 

 

A kárpátaljai olvasók közül talán kevesen tudták, hogy Kakuk Marci megalkotója verseket is írt, nem is akármilyen minőségben. Tersánszky Józsi Jenő 1888. szeptember 12-én született Nagybányán. Személyében a magyar irodalom egyik legtermékenyebb, legszínesebb, legkalandosabb életű képviselőjét tisztelhetjük, ugyanakkor napjainkban méltatlanul elfeledtük. Rászántam némi időt, hogy átnézzem, a kortárs magyar írók hányszor írták le a nevét, hányszor osztották meg az írásait. Nekem is komoly pótolnivalóm van e téren. Ezt a versét a Könyvkocsma című internetes irodalmi közösség oldalán találtam, mert szerencsére vannak olvasók, akik nem felejtették el a Kossuth-díjas írót.

Tersánszky számára az 1910-es év jelentette a nagy kiugrást, mondhatni, ekkor kezdődött meg igazán az irodalmi pályafutása, amikor a Nyugat február 16-i száma közölte Firona című elbeszélését. A következő évben, amikor a vers is született, a Nyugat Könyvtár sorozatában már meg is jelent az első elbeszéléskötete A tavasz napja sütötte címmel. A Nyugat című folyóirat nagy hatással volt rá és fontos szerepet játszott a pályafutásában, több könyvét is megjelentette. 1929-ben Baumgarten-díjat kapott.

Tersánszky azon kevés, ha úgy tetszik, szerencsés szerző közé tartozik, akik a Horthy-korszakban és a kommunista diktatúra idején is megjelenhettek, bár miután 1949-ben megkapta a Kossuth-díjat, 1950 és '55 között a hatalom elhallgattatta.

Kalandos életét jól jellemzi, hogy önkéntesként harcolt az I. világháborúban, volt olasz fogságban, 1944-ben üldözötteket bújtatott; kiemelkedő testi erővel bírt, jól bírta a bort, kiválóan játszott gitáron és fuvolán. „De aki írásait olvasta, tudta, hogy a század egyik legnagyobb magyar prózaírója, a magyar nyelv egyik legköltőibb stilisztája, Jókai és Krúdy óta irodalmunk legtermékenyebb szerzője. És aki mindezt tudta felőle, az azt is tudta, hogy igazán jó író nem írt még annyi felületes, gyenge, összecsapott művet, mint ő.” (Hegedüs Géza)

Nyugodt szívvel ajánlom az olvasók figyelmébe Tersánszky műveit, ne hagyjuk elfeledni a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb íróját!

Lengyel János