Halábori Dobos Bertalan pap származása
Halábori Dobos Bertalan 515 évvel ezelőtt fejezte be magyar nyelvű zsoltárfordítását, de más bibliai könyveket is fordított magyarra, kódexeket másolt, mely munkáját Döbrentei-kódex néven ismeri a magyar nyelvtudomány világa. Halábori Dobos Bertalan, mint neve is mutatja, Haláboron született 1470 táján.
Halábor község az egyik legrégebbi Bereg vármegyei falu, a régi oklevelekben leginkább Harabor, Harabur formában szerepel, s valószínűleg ősi szláv személynévből alakult. Abból az időből való, amikor Borsova várjobbágy megyeként szerepelt, több várjobbágy került e területre, s a kapott királyi birtokokon építették ki faluikat: a Gecseyek Gecse falut, Macsolán a Macsolayak, Bégányban a Bégányiak, stb. Halábor község alapítói szintén várjobbágyok voltak, s a fennmaradt korabeli okiratok bizonysága szerint több birtokos is osztozott azon a területen, melyen maga a falu is épült. Ezt abból is gondolhatjuk, hogy az 1300-as évek elején 3-4 ágban élnek a falu birtokosai, külön-külön a falu területén, s egy-egy birtokos személy neve után nevezik a falurészt Tolesz-Halábornak, Póka-Halábornak. Több jel arra mutat, hogy az ide telepített várjobbágyok maguk is szláv eredetűek voltak, s valahonnan Pozsony és Nyitra környékéről származhattak. Egy oklevél érinti ezt a feltevést. Az első okleveles említése az egyik birtokosnak 1308-ból való, amikor is Máté fiai: Balás és Russca Harabur nevű földjüket fogadott fiuknak, Detre comesnek, a Simon fiának ajándékozták.
Az 1324. szeptember 26-án kelt oklevél szerint badalói Egyed fia Iván és halábori Thene fia István birtokaikat egymástól új határokkal elválasztják. A határ a Tisza folyónál kezdődik, majd egy nyárfától kiindulva Kovácspatakát is érinti.
Egy 1355. február 7-én, Beregszászban kiállított oklevél szerint a beregi alispán négy szolgabírájával bizonyítja, hogy megbízottjuk, halábori Póka fia Miklós elvégezte azt a vizsgálatot, amelyre a megye kirendelte. Halábori Dobos Bertalannal kapcsolatban ez a személy közelebbről is érdekel bennünket. E Póka fia Miklósnak gyermekei: András és Dorottya 1439-ben említtetnek, ugyanekkor ez Andrásnak fiai: Gergely és János is, akik ekkor még gyermekkorúak lehetnek, mert ennek a Gergelynek volt fia Dobos Bertalan. Mikor s miként ragadt reá vagy valakire a „Dobos” név? Erről az oklevelek nem beszélnek, csak sejthetjük, hogy valamelyik ős, talán édesapja, Gergely katonáskodva „dobos” lett volna. Tény az, hogy e Dobos Bertalan a papi pályát választotta, 1495-ben iratkozott be a krakkói egyetemre. A diákanyakönyvbe magát így jegyezte be: „Bartholomeus natus Gregory de Halabor.”
Az egri egyházmegyében tevékenykedett mint pap és királyi közjegyző. 1512-ben neve ott van egy Kisráton kiállított oklevélben mint az oklevél írója, jegyzője. 1508-ban fejezte be saját bibliafordításait, a zsoltárokat, az Énekek Énekét stb. Ezeket és kódexmásolatát a nyelvtudományi szakemberek érdekesnek és különlegesnek találják, mivel Dobos Bertalan a saját nyelvstílusát használja, tehát a beregit, mint ahogy a református Károli Gáspár is 80 év múlva a szatmárit. Az idők során ez a nyelvtörténeti ritkaság Gyulafehérvárra került, s most a román állami levéltár tulajdonában van. A kéziratos könyv digitalizált változata a neten tanulmányozható, a 230. lapon a szerző magát így örökítette meg: „Bertalan pap beregvarmeg’ei Halabori falvbol nemzett: ez zoltart irta: ziletes vtan ezer ot zaz úolc eztendoben…”
Az első zsoltár Dobos Bertalan fordításában így szól: „Zenth David zidosagnak kirala zerzette Zoltar.
Bóldog ember, ki nem iart kegiotleneknek tanalaban. es ki dognek zekiben nem vlt de v akarattia vrnak torveniben yel es nappal: v neki törvenebe gondolkodik. Es ollian lezen mikent folo vizek mellett vltetett fa: ki v idein v gomelcyt aga. Es v levele el nem holl, es valamit tevend zerenceztetik.”
Családtörténeti szempontból ismeretes Dobos Bertalan két testvére: György, ki Werbőczy Ferencnek volt apródja, és János, kinek Mátyás nevű fia részt vett 1514-ben a Dózsa-féle parasztlázadásban, amiért elveszítette a család eme ága a nemesi birtokát. Dobos néven az 1600-as években is élnek Haláboron a jobbágyösszeírásokban, de nem tudjuk, hogy ugyanerről a családról van-e szó. Az 1650-es években halt meg Halábory Pál, aki 1646-ban a maga költségén, fenyőfából egy díszes szószéket építtetett a templomban, leányai a Matolcsy, bölsei Buday és a szigeti Torday családba mentek férjhez. Külön kutatás tárgya lenne, hogy e Halábory Pál melyik ágból való volt, benne kihaltak a Haláboryak fiágon. A maiak emlékezetében a nemes Matolcsyak, Komáromyak és Kőszeghyek élnek, kik mindnyájan Halábory leányági leszármazottak, s általuk több más ma is élő család.
Józan Lajos
nyugalmazott huszti lelkipásztor
