A paradicsom szabadföldi termesztése (1.)

Az utóbbi években – a korábbi évekhez képest – a hajtatott paradicsomtermesztés jelentősen bővült, míg a szabadföldi termesztés a jelek szerint hanyatlófélben van. Ennek magyarázata egyrészt az lehet, hogy a gazdák nagy többsége úgy véli, biztonságosabban, kockázatmentesebben tudnak termeszteni hajtatásban, másrészt a szabadföldi paradicsom betakarításának fő időszaka nyárra esik, amikor jóval alacsonyabbak az árak. Ennek ellenére még mindig vannak gazdák, akik – akár a hajtatás mellett is – foglalkoznak szabadföldi paradicsomtermesztéssel.

A paradicsom a legnagyobb felületen termesztett, legnagyobb gazdasági jelentőségű zöldségnövények egyike a világon. Felhasználása sokoldalú, és ma már a friss fogyasztására is egész évben van igény.

A paradicsom növekedési típusát tekintve kétféle lehet: determinált és folytonos növekedésű. Amikor a termesztő fajtát választ, mindenképp figyelembe kell vennie ezt a paramétert. A determinált növekedésű típus esetében a főhajtás csúcsát virágzat zárja le. Két altípusa különböztethető meg, mégpedig a valódi determinált és a féldeterminált. A valódi determináltat bokorparadicsomnak nevezik másképpen mifelénk, ennél az altípusnál a főhajtás növekedését a 4–6. virágzat zárja le. A féldetermináltnak nevezett altípus növekedését a gyakorlatban a 8–9. virágzat zárja, amennyiben a környezeti tényezők megfelelők a paradicsom számára. Ez utóbbit gyakran választják a gazdák, akik hajtatásban ter­mesztenek paradicsomot, és mind a tavaszi, mind az őszi szezonban, tehát egy évben kétszer ültetnek. A folytonos növekedésű típus főhajtásának növekedése korlátlan, amennyiben nem éri környezeti stressz.

Akár szabadföldön, akár hajtatásban termesztünk különböző fajtákat, a paradicsomnak megvannak a saját ökológiai igényei, amelyektől jelentősen eltérve a gazda nem számíthat jó minőségű és megfelelő mennyiségű termésre.

A paradicsom zavartalan fejlődéséhez a 14–32 °C közötti tartomány az optimális. A hazai paradicsomtermesztés kritikus tényezője a késő tavaszi fagy és az átlagosnál melegebb júliusi hőmérséklet, amely kötődési és napégési problémát okozhat. Ez utóbbi esetben (32 °C feletti hőmérsékletnél) a paradicsomban a piros festékanyag (likopin) szintézise gátolt, ezáltal nagyobb arányban jelennek meg a sárgás színű bogyók. Ezért van az, hogy nyáron, a nagy melegben a bogyók, amelyeket nem takar levél, nem színeződnek szép pirosra. Tehát a paradicsom növekedéséhez és a termésképződéshez a 25–30 °C-os nappali, és a 16–20 °C-os éjszakai hőmérséklet mondható ideálisnak. Vízigénye közepes, kritikus a paradicsom esetében a tömeges virágzás, a terméskötődés és a termésfejlődés időszaka, vagyis a termesztése csak öntözés mellett lehetséges. Talajigény szempontjából érdemes odafigyelni arra, hogy olyan területre ültessük, ahol a talaj pH-értéke 6,5–7 között van, vagyis az optimális tartományban. A paradicsom a monokultúrás termesztést nem bírja, egymást követő években ültetve fokozatosan csökken a termés mennyisége. Tápanyag­igényes növény. A nitrogént, foszfort, káliumot azonos mennyiségben, de az egyes fejlődési szakaszokban eltérő arányban igényli. Ezekenkívül jelentős mennyiségben van még szüksége kalciumra és magnéziumra. (Folytatjuk.)

Tihor-Sárközi Mónika,
a „Pro Agricultura Carpatica” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány falugazdásza