György Endre – a Kárpátaljai Református Egyházkerület első főgondnoka

György Endre, teljes nevén korláti György Ubul-Endre-Elek-Gábor 1848. március 15-én született Huszton, szülei: György József városi orvos és viski Lator Borbála. Az ősök Borsodban éltek, itt kaptak nemesi kiváltságot 1651. január 21-én III. Ferdinánd királytól, korláti György István személyében. A hagyomány szerint a még távolabbi ősök erdélyi székelyek. Az utódok idővel tovább költözködnek mint gazdálkodók és iparosok Abaúj és Zemplén vármegyébe. György Endre nagyapja – szintén József – a lelkészi pályát választja, Sátoraljaújhelyen segédlelkész, amikor 1813-ban felesége, Osterlamm Krisztina megszüli József nevű fiukat. E lelkészné a lőcsei ágostai hitvallású lelkésznek, Osterlamm Károlynak a leánya. Sátoraljaújhelyből Szatmárnémetibe kerülnek, magukkal viszik azokat a kellemes emlékeket, melyek a Kazinczy Ferenccel való személyes ismeretségből fakadtak, Szatmáron pedig Kölcseyvel kerülhettek személyes kapcsolatba, hiszen a nagy költő gyakran járt a megyeközpontban. György József nemcsak főlelkésze volt Szatmárnak, hanem esperese is. Fiai, József, Frigyes és Lajos itt végzik a gimnáziumot. József jogi iskolát végez, emellett az orvosi diplomát is megszerzi, míg öccsei közül Frigyes szintén a jogi és bírói pályát választja, Lajos a lelkészit.

György József tanulmányai után Nagyszőlősre házasodik, feleségül veszi a Perényi bárók jogtanácsosának és ügyvédjének, viski Lator Imrének a leányát. Husztra költöznek, ahol városi orvos lesz, 1853-ban pedig Máramarosszigetre, itt a vármegye főorvosa lesz, de szenvedélyesen foglalkozik botanikával is. Hatalmas gyűjteménye minden holmijukkal az 1859-es városi tűzvészben megsemmisül. Ebbe belebetegszik, s néhány év múlva meghal ő is, a felesége is, ottmarad a hat gyermekük árván, szegényen. Azért teszem ezt a hosszabb bevezetőt György Endre emlékezete elé, hogy lássuk, milyen életkörülmények között indult életpályája. Kora ifjúságában meg kellett tanulni a nemes egyszerűséget és igénytelenséget, s ez megmaradt nála akkor is, amikor már módjában lett volna nagyúri életet is élni. Ehelyett szívébe vésődött a Huszton, még kisgyermekként hallott Kölcsey-verssor: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül.”

27 évesen György Endre már a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Mindenütt ott van, ahol tud tenni valamit, cikkeket publikál a helyes mezőgazdaságról, tanulmányozza és megírja az angol vasút történetét, s ebbéli tudását itthon kamatoztatja azzal, hogy rövid ideig földművelési miniszter lesz. Továbbá oroszlánrészt vállal Szabó Jenővel, másik neves földinkkel, hogy Ugocsában, Beregben és Máramarosban ne csak hosszú távú vasutak, de keskeny nyomtávú, vagy ahogy közönségesen neveztük, „kisvasutak” is épüljenek. Így épült meg a Beregszász és Kovácsrét (Kusnica) közötti Borzsavölgyi Gazdasági Vasút is (személyszállítással), valamint a Nagyszőlős–Komlós-kitérő közötti, alig 20 km-es szakasz (de így is nagy áldás volt csaknem száz éven keresztül).

Tiszapéterfalva központjában van egy kis kastély – most képtár van benne –, mely az ő tulajdonuk volt felesége révén, apósa ősi családi fészke volt az a telek.

Nem célom, de e hely sem elegendő arra, hogy György Endre egész életpályáját ismertessem, bár megérdemelné e nagy férfiú, hogy terjedelmesen emlékezzünk meg róla.

Ebben az esztendőben van száz éve annak, hogy Trianon átka után megalakult a Kárpátaljai Református Egyház. György Endre 1923-tól haláláig, 1927-ig főgondnoka volt az egyházkerületnek, öregen is nagy odaadással töltötte be tisztét. Én még találkoztam lelkészi pályám elején néhány olyan öreg lelkésszel, akik ismerték személyesen, nagy tisztelettel emlegették egyszerűségét, tiszta jellemét, puritán hitét s végig megmaradt jó humorát. Baráti körökben „Gyuribandinak” becézték. Budapesten hunyt el; Szatmárnémetiben, a családi sírhelyen nyugszik. Egyetlen gyermekéről, Albin leányáról van tudomásunk.

Emlékük legyen áldott.

Józan Lajos
ny. huszti lelkipásztor