Segítőink vagy ellenségeink lesznek-e a robotok?

Valóra válhat a sci-fik világa

Megannyi tudományos-fantasztikus novellában, regényben, filmben, filmsorozatban találkozunk igen fejlett, esetleg teljesen emberszerű robotokkal (az utóbbiakat androidoknak vagy kiborgoknak nevezzük), melyek vagy a segítőink, vagy ellenünk fordulnak, esetleg rosszindulatú emberek által be- vagy átprogramozva válnak a gyilkolás eszközeivé. S látva a mesterséges intelligencia, valamint a robotika fejlődését, bármelyik forgatókönyv megvalósulhat…

Maga a robot szó először Karel Čapek XX. századi cseh író R.U.R. című drámájában jelent meg, bár Karel a testvérét, Josefet nevezte meg a szó kitalálójaként. Alapja a szláv nyelvek robota kifejezése, mely munkát jelent, de jobbágyok által végzett munkát is jelenthet. A robotika szót pedig Isaac Asimov amerikai író, biokémikus, tudomány-népszerűsítő alkotta meg. Több sci-fijében szerepelnek robotok, és ő találta fel a robotika három törvényét, melyet a robotok fejlesztőinek, gyártóinak, illetve a politikai vezetőknek már ma komolyan kell/kellene venniük: 1) A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül néznie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen. 2) A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének. 3) A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az 1. és a 2. törvény előírásaiba. Utólag pedig hozzájuk fűzték a három törvény logikájából fakadó 0. törvényt: A robotnak nem szabad kárt okoznia az emberiségben, vagy tétlenül tűrnie, hogy az emberiség bármilyen kárt szenvedjen. S mindez így leírva szép és jó, betartatásuk révén az egyre fejlettebb, egyre okosabb robotok a segítőink lehetnek, még akkor is, ha már a közeljövőben logikusan fognak gondolkodni, sőt akár érzelmeik is lesznek. Ám már a tudósok is elgondolkodnak azon, hogy a távolabbi jövőben a robotok öntudatra ébredhetnek, és át akarhatják venni a hatalmat fölöttünk…

Mielőtt azonban rátérnénk a jövő kihívásaira, ismerkedjünk meg röviden a robotika eddigi történetével. Elsőként az ipari robotok fejlesztése indult be, már az 1950-es években, leghamarabb a gépjárműiparban. Az első robotokat a General Motorsnál állították munkába, 1961-ben, az autókarosszériák öntött elemeinek a hegesztésére, a következő évtizedtől aztán egyre nagyobb mértékűvé vált az autógyártás automatizálása, emellett más iparágakban is teret nyert a robotok alkalmazása, a 2000-es években pedig már az ún. kobotok (kooperáló robotok) is megjelentek, melyek a korábbi, egy-egy feladatra beprogramozott robotokkal szemben sokoldalú eszközökként működnek együtt az emberekkel. Ugyancsak nagy szerepet játszanak/játszhatnak a robotok a tudományos kutatások terén. A NASA első marsjáró robotját (roverét), a Sojournert 1996-ban, a Mars Pathfinder leszállóegységgel juttattak el a planétára, a két eszköz együtt vizsgálta a bolygó légkörét, éghajlatát, geológiáját, a kőzetek, illetve a talaj összetételét, s e kutatások révén derült ki, hogy a ma száraz és hideg Mars egykor meleg, nedves világ volt. A 2000-es és a 2010-es években újabb, egyre fejlettebb roverek, az Opportunity, a Spirit, majd a Curiosity folytatták a bolygó feltárását. A 2021-ben landolt Perseverance marsjáró a kőzetek vizsgálata mellett már az élet nyomait is keresi, teszteli a helyi alapanyagokból oxigént termelő MOXIE berendezést, illetve a szkafanderek szöveteit, hogy kiderítse, miként bírják az űrruhák a marsi környezet terhelését, így fontos szerepet tölt be az emberes expedíciók előkészítésében. Munkájában pedig az első marsi robothelikopter, a felderítést végző Ingenuity segíti. A Jupiter Europé holdjának jégpáncél által fedett óceánjába egy kutató robot-tengeralattjárót terveznek eljuttatni, míg a földi mélytengeri kutatásokban már ma is hasznukat vesszük a robot-tengeralattjáróknak, melyek feltérképezik az óceánok medrét és vizsgálják a mélytengerek élővilágát. S még maradva az óceánoknál: a stuttgarti Max Planck Intézet kutatói egy, a medúza mozgását utánzó robotot fejlesztettek ki, mely össze tudja gyűjteni a tengerekbe bekerült hulladékokat, így tömeges bevetésükkel nagyban hozzájárulhatnak a tengerek megtisztításához.

Már robotkutyákat is kezdenek használni őrző-védő feladatokra, rendőrségi munkára, de arra is jók lehetnek, hogy összeomlott épületekbe behatolva, audiokészülékükkel meghallják a segélykiáltásokat, infravörös szemükkel észrevegyék a bent rekedteket, s felmérjék, milyen mértékben károsodott az épület szerkezetileg. A chicagói DePaul Egyetem kutatói pedig kifejlesztettek egy, a fókák mozgását utánzó, rugalmas végtagokkal rendelkező robotot, mely szintén felhasználható a romba dőlt épületekbe szorult emberek felkutatására, s olyan helyekre is be tud csúszni, ahová nem képesek bejutni a kerekeken guruló vagy merev végtagokkal rendelkező robotok. De a hétköznapi életben is használnak már fűnyíró, illetve porszívó robotokat. Fejlesztés alatt állnak az önvezető gépkocsik, melyek mesterséges intelligenciájuk révén balesetveszélyes helyzetben gyorsabban reagálhatnak, mint az ember, s elvileg biztonságosabbá tehetik a közlekedést. Az elöregedő társadalmú Kínában pedig, ahol egyre több az idős ember, s már hiány van ápolókból, a sanghaji székhelyű Fourier Intelligence cég ki akar fejleszteni egy 164 cm magas, két lábon járó, két karral, kézzel rendelkező robotot, mely alkalmas a mozgásukban korlátozott személyek, köztük az idősek mozgatására, érti az emberi beszédet, és ő maga is képes a beszédre.

A mesterséges intelligencia és a robotok fejlesztése viszont veszélyeket is hordoz magában. Már ma is vannak katonai robotok, ezeket döntően felderítésre használják, mint pl. a Boston Dynamics cég négylábú Spotját. Alkalmazói rendre úgy nyilatkoznak, hogy terveik közt nem szerepel sem a robot támadási képességgel való felruházása, sem a felfegyverzése. Ugyanakkor a Ghost Robotics cég Vision 60-ját – mely járőri feladatokat is végez az amerikai–mexikói határon – egy kiállítás erejéig puskával fegyverezték fel, nem kis vihart kavarva. Robotok felfegyverzése játék a tűzzel! S bár ma még nincs öntudatuk, az ellenség hackerei már ma is úgy meghekkelhetnék, átprogramozhatnák őket, hogy bevetőik ellen fordulhatnának. A University College London munkatársai egy tanulmányukban arra is felhívták a figyelmet, hogy robotdrónok nekivezethetők repülőgépek hajtóműveinek, amellett fel is fegyverezhetik azokat. Az automatizált döntéshozatali rendszerekkel ellátott fegyver működése is megzavarható, illetve volt már rá eset, hogy a meghibásodott vezérlőegység miatt a felhasználói ellen fordult. A hat legnagyobb robotikai cég vezetői már nyílt levelet is írtak, melyben kiálltak a robotok kizárólag békés célú felhasználása mellett, kötelezték magukat, hogy nem látják el fegyverekkel az általuk gyártott robotokat, sem a fejlett robotikát megalapozó szoftvereiket, és másokat sem támogatnak abban, hogy ezt tegyék. S amennyire lehet, szabályozni akarják, és nyomon kívánják követni az általuk gyártott robotok sorsát. Ám ha vannak gyártók, akik nem hajlandók ugyanezen lépéseket megtenni? Nos, abból nagy bajok lesznek… De visszatérve a University College London munkatársainak a tanulmányához, ebben azt is kifejtették, hogy egy önvezető járművet a terroristák könnyen beprogramozhatnak arra, hogy belehajtson egy tömegbe. Gondolatmenetüket továbbgondolva pedig oda lyukadhatunk ki, hogy a terroristák robotdrónokkal is megtámadhatnak egy utasszállító repülőgépet, de akár gyilkosok úgy beprogramozhatnak (vagy beprogramoztathatnak) egy önvezető gépkocsit, hogy az halálra gázoljon valakit. Sőt a fentebb említett tervezett idősgondozó robotot is úgy meghekkelheti (meghekkeltetheti) egy örökségre ácsingózó rokon, hogy az „véletlenül” leejtsen egy hosszabb lépcsőn egy gazdag idős személyt, s az a nyakát szegje. Ezeket a gyilkosságokat pedig az autó, illetve a robot meghibásodásaként könyvelhetik el, és a tettes megúszhatja a felelősségre vonást. De vehetünk hétköznapibb problémát is. Mint minden eszköz, az önvezető gépkocsi is meghibásodhat és balesetet okozhat. Viszont még nincs tisztázva, ki ekkor a felelős: a gyártó, a tulajdonos vagy a programozó.

Németh Balázs, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem oktatója és kutatója szerint a technológiák fejlődése, a létrejövő eszközök alapvetően semlegesek, önmagukban véve se nem jók, se nem rosszak. Gondolatmenetét továbbfolytatva pedig ki lehet jelenteni, hogy nagyon sok függ a gyártótól, a programozótól, a felhasználótól – és attól, hogy feltörhetetlenekké tehetjük-e a programokat... Egyértelműen vadhajtásként tekinthetünk viszont a szexrobotokra, melyek főleg és elsősorban női robotok, beszélnek, énekelnek (bár még csak monoton, gépies hangon), imitálják a szívverést, működik a szintetikus nemi szervük – és vannak, ha nagyon kevesen is, akik megvásárolják őket. Pedig egy géppel szeretkezni undorító dolog. Ráadásul ezeket is meg lehet hekkelni úgy, hogy fizikailag bántalmazzák a gazdáikat.

Végezetül feltehetjük a kérdést: mit hozhat a távolabbi jövő. Mert igaz, hogy a robotok ma még nem olyan fejlettek, hogy öntudatra ébredjenek, és fellázadjanak ellenünk, de a mesterséges intelligencia és a robotika túlzott mértékű fejlődése ezt eredményezheti. Többek – köztük Elon Musk dél-afrikai születésű, Amerikában élő mérnök, tervező, feltaláló, közgazdász, vállalkozó és a mára elhunyt Steven Hawking angol elméleti fizikus – évekkel korábban nyílt levelet juttattak el az ENSZ-hez és más vezető politikusokhoz, melyben kifejezetten és határozottan síkra szálltak a mesterséges intelligencia kordában tartása mellett. Nem tehetjük túl okosakká a robotokat…

Lajos Mihály