Kirándulás a Partiumban
A világjárvány és az országban kialakult nehéz helyzet igen megtépázta vidékünk magyarságát, a lakosok tűrőképessége igen törékenynek bizonyul napjainkban. Ennek következtében valósult meg az a terv, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöksége egy kétnapos kiránduláson vegyen részt ez év őszén. A szeptember utolsó napján útnak induló csapat verőfényes napsütésben kelt át az ukrán–román határátkelőhely fahídján.
A kirándulás állomáspontjai között szerepelt a Károlyiak egykori birtokközpontja, Nagykároly, ahol bibliafordítónk, Károlyi Gáspár látta meg a napvilágot, ahol nemzeti imánk szerzője dolgozott vármegyei jegyzőként, ahol az Ady által „nagyon-nagy író-aszszony”-nak nevezett Kaffka Margit jött a világra. A Károlyi-kastély impozáns épületében különböző kiállításokat tekintettünk meg, a városban sétálva pedig láthattuk, milyen szobrok és emlékművek örökítik meg múltunk jeles személyeit, illetve tevékenységüket.
A környéket bejárva a társaság nem hagyhatta ki, hogy el ne látogasson a szatmári béke emlékoszlopához, a majtényi síkon „letörött zászlók” helyszínére, melynek megtalálása nem kis nehézséget okozott, de a csapat nem hátrált meg, így elérte célját.
Misztótfalu hírneves szülöttjének, az erdélyi nyomdászat nagy alakjának, Misztótfalusi Kis Miklósnak az emlékházát megtekinteni meghatározó élménynek bizonyult. A helyi lelkész által ismertetett életút bizonyította a sorsok alakulásának változásait.
A kirándulók ellátogattak arra a helyre is, ahol a „csárdák költője” és Szendrey Júlia kényszerből eltöltötték első éjszakájukat. Nagybánya szimbóluma, a XIV. században épült gótikus stílusú Szent István-torony hatalmas mérete ámulatba ejtette a csoportot, melynek megtekintését követően a közelben lévő főtéren időztek a felső-Tisza-vidéki magyarok, ahol fényképek készültek a nagybányai művésztelep alapító tagjait ábrázoló szoborcsoporttal.
A Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója kapcsán meghirdetett emlékév jegyében látogatott el a csoport Koltóra, ahol a Teleki-kastély falai között töltötte nagy költőnk élete legboldogabb napjait. A Petőfi házaspár szobra, a somfa, mely alatt irodalmunk számos gyöngyszeme született, ma is méltóképpen őrzik a lánglelkű ifjú emlékét.
A kétnapos kirándulás végén minden résztvevő élményekkel gazdagodva tért haza otthonába. A szomszédban lévő településeket meglátogatva ismét megerősödtünk abban a tudatban, hogy a határ csak egy vonal, mely bár területileg elválaszt bennünket, de a közös múlt, a közös gyökerek, az azonos anyanyelv összekapcsol mindannyiunkat. Ebben megerősödve végezzük az Isten által ránk bízott feladatainkat a szülőföldünkön, bármilyen nehézségek közepette is.
Sz. G.
