A buta Stegosaurusoktól az okos Troodonokig
Mennyire lehettek intelligensek a dinoszauruszok?
A 249 millió éve kezdődött és 65 millió évvel ezelőtt véget ért földtörténeti középkor (mezozoikum) uralkodó szárazföldi állatcsoportját a dinoszauruszok alkották, s egészen az 1970–1980-as évekig az volt az uralkodó tudományos álláspont, illetve ennek alapján a közvélekedés is, hogy más hüllőkhöz hasonlóan hidegvérű, többnyire lassú és igen buta állatok voltak. Ám az eltelt évtizedek kutatásai nyomán igen árnyalt kép alakult ki anatómiájukról, életmódjukról, társas kapcsolataikról, illetve értelmi szintjükről, így ma már jelentős mértékben másképp tekintünk rájuk, mint korábban.
A dinoszauruszokkal kapcsolatos nézeteink megváltozását a kiváló amerikai paleontológus, Robert T. Bakker indította el A dinoszauruszok eretneksége című, 1986-ban megjelent művével, melyben főleg terepi kutatásaira alapozva, a feltárt kövületek anatómiai jellegzetességeinek gondos vizsgálatával, valamint a korabeli környezeti viszonyok rekonstruálásával rámutatott, hogy ezek az őslények melegvérű, összetett viselkedésű állatok voltak, kiválóan alkalmazkodtak környezetükhöz, egyes csoportjaik pedig kifejezetten magas intelligenciával rendelkeztek. Mivel igazolta melegvérűségüket? Nos, ha hidegvérűek lettek volna, akkor leszármazottjaiknak, a melegvérű madaraknak a törzsfejlődés során át kellett volna térniük a melegvérű anyagcserére, ami rendkívül összetett és jelentős változás lett volna, ám ennek semmi nyoma sincs közvetlen dinoszaurusz őseik, az átmeneti formák és az első igazi madarak ősmaradványanyagában. Tehát már maguknak a dinoszauruszoknak is melegvérűeknek kellett lenniük. Ugyanerre utal, hogy olyan kisebb testű ragadozók, mint például a Velociraptor vagy a Deinonychus rendkívül gyors mozgású, aktív életmódot folytató őslények voltak, ami sokkal jellemzőbb a melegvérű állatokra, mint a hidegvérűekre. A fosszilis csontanyag tanulmányozása során az is kiderült, hogy a dinoszauruszok igen gyorsan növekedtek, ami a melegvérű állatokra jellemző. A Brachiosaurus-félék – fejüket magasan tartó, hatalmas testtömegű növényevő dinoszauruszok – szívének pedig a melegvérűekhez hasonlónak kellett lennie. Miért? A melegvérű állatok keringési rendszere sokkal hatékonyabb, a szívük pedig jóval fejlettebb, mint a hidegvérűeké. Így az a tény, hogy az említett őslények vére feljutott a magasan tartott fejbe, a dinoszauruszok melegvérűségére utal. Ugyancsak a melegvérűség bizonyítéka, hogy az utóbbi időkben feltárt leletek tanúsága szerint a két lábon járó dinoszauruszok többsége a madarakhoz hasonló vagy finom, szőrszerű tollruhát viselt.
Társas kapcsolataik fejlettségére is több jel utal. A kréta időszakban Észak-Amerikában élt Tyrannosaurus rexről és ázsiai rokonáról, a Tarbosaurus batarról korábban azt hitték, hogy magányosan vadászott, mivel sokáig csak egyesével bukkantak rá a kövületeikre. Ám aztán a Góbi sivatagban féltucatnyi Tarbosaurus-csontváz feltárása során a fosszíliák elhelyezkedése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy egyetlen falka tagjai voltak, melyek egy időben pusztultak el. Kanadában, Alberta államban szintén csoportosan kerültek elő Tyrannosaurusok egy feltárás során, majd Észak-Amerika több más pontján is egymás közelében bukkantak rá Tyrannosaurus-csontvázakra, ezért a kutatók egy része úgy véli, falkában vadásztak. Philip Currie, az Albertai Egyetem paleontológusa szerint a Tyrannosaurusok zsákmányszerzési technikája a fiatalabb és az idősebb egyedek együttműködésén alapult. A „tinédzserek” csontváza arról árulkodik, hogy gyorsabbak voltak, mint a felnőttek, ezért az előbbiek cserkészték be a zsákmányállatokat, majd az erősebb felnőttek terítették le azokat. De mennyire lehetett intelligens ez az óriási, több mint egytonnás, amellett elég nagy méretű aggyal rendelkező ragadozó? Suzana Herculano-Houzel, az amerikai Nashville-ben működő Vanderbilt Egyetem neuroanatómusa különböző dinoszauruszkoponyák CT-vizsgálata alapján számításokat végzett azzal kapcsolatban, hány idegsejt lehetett a nagyagyban, melynek része az agykéreg is, majd meghatározta, milyen sűrűn helyezkedhettek el az idegsejtek az agykéregben. A Tyrannosaurus agykérgét a páviánokéhoz találta hasonlónak, ám bár a Tyrannosaurus valóban intelligensebb lehetett az átlagos dinoszauruszoknál, messze nem biztos, hogy intelligenciája összevethető lett volna egy főemlősével, mivel nemcsak az idegsejtek száma fontos, hanem például az is, hogy miként kapcsolódnak össze az idegsejtek.
Végezetül szóljunk a talán legintelligensebb dinoszauruszról, a Troodonról. A 4-6 m hosszú, 1-2 m magas, viszonylag nagy méretű aggyal rendelkező ragadozó testének és agyának az aránya a mai madarakéhoz volt hasonló, ami elég magas intelligenciaszintre utal. Úgy vélik, hogy társas viselkedéssel, éles érzékekkel és jó problémamegoldó képességgel bírt, akárcsak a kisebb, de szintén jó test/agy aránnyal bíró Deinonychus. Az ellenpéldát pedig a csaknem elefántnyi testű növényevő Stegosaurus jelentette, melynek agya mindössze diónyi volt, így nagyon buta állat lehetett. Vagyis a dinoszauruszok világában egyaránt voltak végtelenül primitív és igen intelligens állatok, mely utóbbiak értelmi képességei további kutatások tárgyát képezhetik.
Lajos Mihály
