Vasárnapi üzenet: 2023. 09. 17.

„De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik őtőle.” Lukács 10, 42

Válaszd a jobb részt!

Jézus ezt a tanítását egy jól ismert történetben, Márta és Mária történetében adja elénk. Ez a történet pedig azért szólhat ma hozzánk, azért történhetett meg, mert abban a házban, Márta házában az Isten Fia nem hiányzott a szükséges dolgok sorából. Jézus Krisztus ott volt, jelen volt, mégis talált e testvérek között is, e két istenkereső földi testvér között is különbséget. Ez a különbség pedig ma, kétezer év után is létezik.

Elsőként feloszthatnánk az egész emberiséget két csoportra: azokra, akik befogadták Jézus Krisztust, és azokra, akiknek otthonában, szívében nincs hely Jézus számára. E két csoport közül pedig az Istent befogadó embereket újra feloszthatnánk még további két csoportra: Mártákra és Máriákra.

Vannak, akik úgy élnek, mint Márta, a „kevésbé jó részt” választó testvér, aki befogadta a házába Jézust. „Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta.”  Ez volt a legfeledhetőbb mondata igénknek, szinte azonnal elfelejtjük, mert annyira csodáljuk Mária jóságát, pedig az a ház Márta háza volt. Ő volt az, aki nő létére abban a régi világban befogadott egy férfit, vállalva minden pletykát, szóbeszédet és megbotránkozást. Dicsérjük meg Márta bátorságát, hogy szemben azzal, amit elvártak volna tőle, volt benne akkora merészség, hogy engedett a vágynak, a gondolatnak, hogy Jézus közelében legyen. Ki akarta mutatni, hogy fontos neki Jézus. Megvan-e bennünk ez a bátorság: lépni azért, hogy Jézus közelében legyünk? Időt szakítani, alkalmat teremteni azért, hogy vele lélekben találkozzunk. Márta elindult egy úton Jézus felé, nagyot lépett előre, aztán megtorpant, és nem tudta, hogyan tovább. Befogadta otthonába, és szolgálni akarta Jézust, de valahogy nem jól tette, mert a nagy igyekezetben éppen Jézusra nem maradt elég ideje.

Úgy történhetett ez, mint amikor hozzánk is megérkezik egy régen látott kedves vendég, aki nem maradhat sokáig, mert másnap tovább kell indulnia, mi pedig a legjobbat szeretnénk adni mindenből: a legjobb ágyat, a legszebb ágyneműt, a legfinomabb ételeket. És órákig csak dolgozunk érte, a vendégért, tesszük a dolgunkat, és közben eltelik az idő, és amiért a vendég jött, a találkozásért, örömeink-bánataink elbeszéléséért – elmaradt, erre már nem jutott idő, mert méltóképpen el kellett látnom a kedves vendéget.

Keresztyén életünk is járhat így az Isten szolgálatában. Sokszor túlságosan is a saját elképzelésünket szolgáljuk, és elfeledkezünk arról, hogy Jézus mit is szeretne. Talán nem is azt várja tőlem, amiért én annyira töröm magam. Márta nem hallgatja Jézust, aki betért az ő otthonába, sőt még megszólítja, elszólítja azt a Máriát is, aki a jó részt választotta, aki Jézust hallgatja. „Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban?”

Jézus pedig így válaszol: „Sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség.” Nem kell annyit főznöd, terítened, nem kell aggódnod és félned, mert „én vagyok” a házad vendége. Te az én vacsorámért aggódsz, holott „én vagyok az élet kenyere”, én vagyok az élet igazi tápláléka, és mindaz, ami földi kenyér, az mind tőlem származik, de csak utánam következhet az életedben.

A testvére, Mária rögtön letelepedett a Jézus lábainál, és hallgatta az Ő beszédét. Ma talán úgy mondanánk, hogy valósággal itta az Úr szavait. Milyen boldog volt Mária: Jézus náluk van! Mária Jézus egyetlen szavát sem akarta elveszíteni. Eszébe sem jutott a konyha, a felszolgálás. Nem tudjuk meg ebből az ismertetésből, hogy miről beszélt Jézus, de azt igen, hogy amit Jézus mondott, az megragadta, átjárta egészen Mária szívét. Vannak, akik ma is Máriákként tudnak élni, és nem törődnek azzal, hogy ki mit szól hozzá. Mária odaült Jézus lábai elé, és olyan irigylésre méltó gyermeki bizalommal és ráhagyatkozással tudott Jézus felé fordulni, amivel mi is csak ritkán tudunk e nyüzsgő, magával sodró világunkban. „Mária a jó részt választotta.” A jó szóval azt érezzük, hogy Márta szerepe a rosszabb, Máriáé a jobb. Az eredeti szövegben nincs fokozás. Ha nincs fokozás, akkor nem összehasonlítás történik, hanem egyszerű minősítés. Ha fokozás lenne, Jézusnak a „legjobb” kifejezést kellene használni, amennyiben az örök élet ajándékára céloz, amit nem vehetnek el Máriától. A sok mindenért való aggódás helyett egyre van szükség csak. Az egy az nem a jobb a sok közül, hanem a legjobb. Mária a jó részt választotta: mi neki a jó, amit Jézus is jónak tart.

„Ne aggodalmaskodjatok, hogy mit egyetek vagy mit igyatok. […] Keressétek először az Isten országát és igazságát, és mindezek ráadásul megadatnak néktek.” Ezt mondta az a Jézus Krisztus, aki tudott kenyeret adni az Őt hallgató ötezernek és négyezernek, aki – és ezt a Kísértő jól tudta – még a kövekből is kenyeret teremthetett volna. Ezt mondta az a Jézus, aki saját testét is odaadta, megtörette, hogy bennünket tápláljon általa az örök életre. Tanuljunk meg mi is Máriákként leülni Jézus lábához, amikor annak van ideje, és engedjük, hogy hadd rohanjon el a világ mellettünk! Jézus nélkül úgysem juthat sehová. Mária a jó részt választotta, amely nem vétetik el tőle. Bárcsak mindnyájan ugyanezt tennénk! Ámen.

Sápi Zsolt badalói lelkész