Vízitúrán a nagycsaládosok – senki sem maradt szárazon

Olvasói levél

Újra elérkezett a várva várt vízitúra ideje a kárpátaljai nagycsaládos egyesület tagjai számára.

Július 29-én, kora reggel gyülekezett az izgatott csapat, apukák, anyukák, gyerekek vegyesen a beregszászi római katolikus templom szomszédságában. Feltűnő volt a vízhatlan felszerelésekkel és hordókkal felszerelkezett lelkes társaság. A fegyelmezett közösség ügyesen birtokba vette a megérkező autóbuszt, és menetrendszerű pontossággal, reggel 7.00-kor már útnak is indultunk a várva várt vízitúra kiindulási állomása felé, Husztra. Miután Újlakon kiegészültünk a környéken lakó vízitúrázókkal, már haladtunk is tovább. Az ügyes szervezésnek és a rutinos sofőrnek köszönhetően Huszton még egy kávészünet is belefért a megbeszélt indulásig. Ez alatt az idő alatt a túravezetők felfújták a csónakokat és előkészítették a kenukat. 9 órára meg is érkeztünk a Tisza partjára. Itt mindenki megkapta a kötelező mentőmellényét, majd a helyben szerveződő alkalmi csapatok birtokba vették a vízi járműveiket. Egy gyors eligazítás és fényképkészítés után pedig mindenki beszállt a saját lélekvesztőjébe, és már útnak is indult a 3 nagy csónak és a 4 kenu. Szerencsére az égiek is kegyeikbe fogadtak bennünket, mert nagyon szépen sütött ránk a reggeli napsugár. A tempósan csörgedező Tiszának és az ütemes evezőcsapásoknak köszönhetően hamar magunk mögött hagytuk a partot, és büszkén hasítottunk a szelíden fodrozódó vízen. Egy órányi evezés után az egyik kenus csapat úgy döntött, hogy közelebbről megismerkedik a Tisza habjaival, és gyorsan „megmártóztak”. Szerencsére a folyó szélén jártak éppen, így nem történt komolyabb baj. Nem sokkal később pihenőt tartottunk az egyik kavicsos zátonyon, ahol mindenki elfogyasztotta a reggelijét. A következő szakasznak már 5 km-nyi rutinnal vágtunk neki. A kellemes időnek és a varázslatos tájnak köszönhetően suhantak a csónakok és az idő egyaránt. Így hamarosan megérkeztünk a következő pihenőhelyünkre. Időközben egy másik kenus csapat is „frissítette” magát. A harmadik etap során meglátogattuk a Tiszának egy különösen érdekes szakaszát. Az egyik lefűződött korábbi mederrész lagúnává alakult. Ebbe felevezve egy különösen tiszta és friss (10 oC-os) vizű részhez értünk. A bátrabb túrázók megmártóztak a hűvös vízben, mivel a legenda szerint ezzel éveket lehet fiatalodni. A harmadik pihenő után nekiindultunk az utolsó etapnak. A távolban már feltűntek Nagyszőlős ikonikus hegyének a körvonalai. A céltól 100 métere a harmadik kenus csapat is „mártózott” egyet, így ők sem maradtak szárazon. Végül mindenki szerencsésen partot ért, és partra tette a vízi járművét is.

Az út végén a kipirult és kellemesen elfáradt túrázó családokat várta a jól megérdemelt pizza és az autóbusz, ami visszavitte a kissé megfáradt, de felejthetetlen élményekkel gazdagodott csapatot a kiindulási pontra. Bár számomra közel 48 évet kellett várni, hogy eljussak egy felső-tiszai vízitúrára, de biztos vagyok benne, hogy ha rajtam múlik, akkor nem ez a túra volt az utolsó. A mostani túrával kapcsolatban pedig minden túrázó társam nevében mondhatom, hogy nagyon hálásak vagyunk a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládos Egyesület munkatársainak a flott szervezésért és a Bethlen Gábor Alapnak és Magyarország Kormányának a támogatásért!

Barkaszi Levente, Beregsom