A szamócatermés aprósodásának okai
Az elmúlt hónapokban több szamócatermelő is felkereste a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdászait. A megye szinte egész területéről jöttek azzal a problémával, hogy szamócatermésük apró, nem növekszik megfelelően, érésnek indult, bár a gazda mindent ugyanúgy csinált, mint az előző években, sőt sokkal jobban odafigyelt.
Igyekeztünk minél előbb feltárni a probléma okát, megtalálni elkerülésének, kezelésének módozatait, ezért konzultáltunk EU-s szaporítóanyag-előállító cégekkel, illetve neves szamócatermesztő specialistával. Elmondásuk szerint nemcsak Kárpátalján küzdenek ezzel a problémával a gazdák, hanem egész Európában egyre gyakoribb a jelenség.
Új keletű probléma a szamócatermesztésben
Mielőtt rátérnénk a probléma lehetséges orvoslására, fontos számba venni a kezdeti tüneteket és kialakulásuk előzményeit. Előrebocsátjuk, hogy fajtától és termesztési módtól függetlenül, fóliasátor alatt vagy szabadföldön egyaránt jelentkezhetnek a tünetek, sőt akár másodéves ültetvényen is.
A kezdeti tünetek:
• kora tavasszal és áprilisban semmi furcsát nem lehet észrevenni, sőt kimondottan jól tápláltnak tűnhetnek a tövek;
• az első tünetnek az egykorú virágok nagyszámban való megjelenését és az egyöntetű terméskötést tekinthetjük;
• a bokor mérete viszonylag nagy, de a levelek formájában, méretében nincs eltérés;
• a terméskötődést követően a termések nem nőnek, sőt gyorsan érésnek indulnak, 2-3 hét alatt leterem az állomány.
A szamócatermés aprósodásának elkerülése
Az aprón gyors érésnek induló szamócatermés növényfiziológiai probléma, melynek négy fő kiváltó oka van:
1. a szélsőséges időjárás;
2. a kálium és nitrogén hatóanyagok rossz aránya;
3. a túltáplálás;
4. a kálium felhalmozódása a gyökérkörnyezetben a termesztés során.
A kora tavaszi szeszélyes időjárás negatívan befolyásolja növényünket. Az elmúlt években egyre szeszélyesebb az áprilisi és a májusi időjárás, egy napon belül 10–25 °C-ot is ingadozhat a hőmérséklet, ami nem tesz jót a növény tápanyagfelvételének. A kálium és nitrogén hatóanyagot nem megfelelő arányban tartalmazó tápoldat alkalmazása tovább csökkentheti a termés méretét. Továbbá abban az esetben, ha a kálium hatóanyagot túladagoljuk, avagy nem megfelelő időpontban kerül a növény alá, előidézheti a túlkötődést és a gyors érést. (Itt jegyezném meg, hogy a szabadföldi uborkatermesztésben is megfigyelhető hasonló túlkötődési probléma, szintén a kálium talajban való felhalmozódása miatt).
Sokszor többet várunk el ültetvényünktől, mint amire képes lehet a fajta, s túltápláljuk a növényünket. A probléma elkerülése érdekében kimondottan szükség van rendszeresen, 7–14 naponta a bőséges tiszta vizes átmosó öntözésre, hogy a felesleges sók megfelelőképpen távozzanak a gyökérkörnyezetből. Amennyiben ezt megfelelően végrehajtjuk, s nem sajnáljuk a tápok kimosódását, nem lehet ilyen gond a termesztés során. Abban az esetben, ha már fellépett a probléma, az esetleges tiszta vizes átmosatás szóba sem jöhet, mert a felgyülemlett káliumsót csak hatalmas vízmennyiséggel lehet kimosni.
Szomszédunkban, Romániában az ottani gazdák idén sikeresen alkalmazták a Sodial nevű készítményt, mely a talajban felhalmozódott tápsókat, főleg a káliumot, kalciumot, magnéziumot, nátriumot stb. kémiai módon köti magához, és távolítja el a gyökérkörnyezetből. Ezzel csökkenti a talaj EC-értékét, és segít visszaállítani a növény kálium-nitrogén egyensúlyát. A tapasztalatok azt mutatják, hogy fél liter 1 000 folyóméterre történő becsepegtetés után már 4-6 napon belül láthatóvá válik a termés növekedése. Tehát van orvosság a jelenségre, de a legfontosabb, hogy ne tápozzuk túl az állományt. A tápoldatozási normákat a lehető legpontosabban tartsuk be!
Molnár Ildikó,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai
Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza
