Csoóri Sándor: Az ábeli füst
Most a földön vagyok,
a sárban,
a holtak mellett,
elázott újságpapír a szám előtt
és kibelezett, karácsonyi gyertyák.
Ha rúgni akartok rajtam, most rúgjatok,
sötét a délelőtt is, nem látni át az égen,
nem látni át a szemeken,
homlokokon
s most az északi szél is segíthet
lendíteni a lábatokat –
és még csak szemtanúk se lesznek:
a barátaim csillagszóró fényben állnak odahaza
az alacsonyra szállt mennyezet alatt –
ha rám akartok csapni, most jöjjetek
haraggal, bottal, vörös égbolttal, kárörömmel,
elüthetitek görcsös kezemből ezt az országot,
mint a labdát,
pattanjon
ferdén
magasra,
ahogy ti szeretnétek látni,
legjobb lenne egy labda a szív helyett is,
műbársony kéz a kéz helyett,
gomolygó, édes vattacukor a koponyába:
ne legyen emlékezet
s az emlékezetnek folytatása!
Ha erőm fájt nektek,
ha gyöngeségem,
ha arcélem nomád villanása,
most essetek nekem! a világ most
saját zavarától is tehetetlen,
szavak és csizmasarkak jövője éledezik
újra a sárban
és ábeli füst tekeredik
a beláthatatlan egek felé.
Az, hogy Csoóri Sándor számos versében előszeretettel fonja egybe a személyeset a közösségivel, Az ábeli füstben kiválóan meglátszik. Mondhatni: még „az ábeli füstön” keresztül is észrevehető ez a költői szemlélet. Csakhogy a cím egy másik értelmezési irányt is kinyit: azt, amit Ábel, és amit vele szemben Káin képvisel.
A versbeli szituáció tudniillik felidézi azt az Ószövetségből jól ismert végzetes tettet, amikor Káin megöli testvérét, Ábelt, mégpedig azért, mert kettejük áldozati füstje elárulta szellemi-lelki magatartásukat. Mivel Ábel ízig-vérig égi ember volt, füstje nyílegyenesen az égbe szállt, a Káiné viszont szétterült a föld felett, annak vonzásában maradt, mivel Káin mindenében anyagivá változott. És itt lép be a Csoóri Sándor-vers emlékezéssel összefüggő hangsúlyos motívuma.
A versbeli személyiség saját halála előtti helyzetében az emlékezés kizárólag az országára vonatkozik csak. „Elüthetitek görcsös kezemből ezt az országot, mint a labdát” – írja, de „ábeli” vonatkozásban ez mást is felidéz. Mégpedig azt, hogy a gyilkosságot generáló ábeli – kizárólag égi – és káini – kizárólag földi-anyagi – magatartáson kívül létezik egy harmadik: az, amit a két fivér harmadik testvére, Seth képvisel. Seth ugyanis tetőtől talpig ember volt: tisztában volt földhöz és anyaghoz kötött természetével, ám egyetlen pillanatra sem feledte égi származását: életének minden mozdulatát ez az emlékezet vezérelte...
Penckófer János
