Vasárnapi üzenet: 2021. november 7.

„Egy írástudó is hallgatta a vitát. Amikor látta, milyen találóan megfelelt nekik, megkérdezte tőle: »Melyik az első a parancsok közül?« Jézus így válaszolt: »Ez az első: ’Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!’ A második így szól: ’Szeresd felebarátodat, mint saját magadat!’ Ezeknél nincs nagyobb parancs«” Márk 12, 28–31.

Kedves Testvérek! Ezeket a parancsokat hallva néha talán azt érezzük, hogy nem is megy ez nekünk. Megint egy elvárás, megint egy dolog, amiben szinte biztos, hogy nem tudunk majd jól teljesíteni. Mindez tényleg így is van. Egészen addig, amíg föl nem fedezzük azt, hogy itt nem a magunk erejére kell támaszkodni, amíg rá nem döbbenünk arra, hogy nem is mi vagyunk mindebben a kezdeményezők. Amikor megpróbálom szeretni Istent teljes lényemmel és minden erőmmel, akkor én nem kezdeményezek Isten felé, hanem válaszolok Neki. Válaszolok arra a szeretetre, amivel engem már korábban megajándékozott. A teremtés könyvében a létezést kapjuk Tőle. Nem is akármilyen létezést, nem csupán egy vegetatív létezést, mint a növények. Istentől mi szabad akaratot kaptunk, a saját képére és hasonlatosságára teremtett meg minket. Aztán amikor az ember kihátrál a bűn miatt ebből a kapcsolatból, Isten akkor sem hagyja a bűnben. A bűneset után ruhát ad az első emberpárnak, majd amikor Káin megöli Ábelt, jelet tesz Káinra, hogy ne öljék meg az emberek. Isten a tőle elfordult embert is szereti, rá is vigyáz. Amikor az Isten szeretetét próbálom megvalósítani az emberek között, akkor nem teszek mást, minthogy amit kaptam, amit Isten nekem nagyvonalúan megelőlegezett, azt próbálom visszatükrözni és mások felé árasztani.

Isten az emberiség megannyi dacos elfordulása után nemhogy viszonozza az ember tagadását, hanem akkor is szereti. Ha így tekintünk erre a parancsolatra, akkor szeretetünk egy visszaadó szeretet lesz. Ahhoz, hogy mindezt megértsük, figyelni kell Istenre. Amikor a farizeus kérdez a Mestertől, valóban arra kíváncsi, hogy mit emel majd ki Jézus az isteni tanításból. Ez a farizeus kereső ember volt, aki hallani akarta Isten üzenetét. Hogyan hallhatjuk mi Isten üzenetét? Nos, ehhez fontos a csend, megteremteni azt a csendet, melyben meghallhatom Isten szavát. Ha mindig a külső zajokra figyelek, ha mindig szól mellettem valami, akkor ez a hang nehezen fog a szívemben megszólalni. Ismerjük a saját zajos időszakainkat, melyek nem biztos, hogy akkora zajok, hogy belecseng a fülünk. Lehet, éppen csak akkora, mely állandó jelenlétével leköti figyelmünket. A külső zajok mellett azonban vannak általunk generált zajok is. Amikor mindig a saját gondolataimat hallom, amikor csak a magam dolgait látom.

Hol van a csend az életünkben? „Halld, Izrael!” – mondja az ige. Halljuk mi is Isten üzenetét! Kérjük, segítsen elcsendesedésünkben fölismerni, hogy Isten mekkora megelőző szeretettel van irántunk, hogy megértsük, ezt a szeretetet azért kaptuk, hogy részben visszatükrözzük Isten felé, másrészt tükrözzük a többi ember felé is, megmutatva Istennek, hogy megértettük, amit mondott. Éljünk úgy, mint akik tudjuk, hogy minden idő és kegyelem ezen a Földön véges, használjuk jó fel mindazt, amit kaptunk! Ámen!

Bán Zsolt Jónás
nagyszőlősi ferences