Újrakezdte tevékenységét a Munkácsi Magyar Egylet

Művelődéstörténeti barangolások Popovics Bélával

Új lendülettel kezdte újra tevékenységét május 7-én a Munkácsi Magyar Egylet (MME), amely hosszú szünetet követően szervezett ismét tartalmas és rendkívül izgalmas programot. Az alkalom kapcsán elsősorban a Latorca-parti város magyar közösségét szólították meg, ugyanakkor érkeztek vendégek a környező településekről is.

A Munkácsy Mihály Magyar Ház központi rendezvénytermét zsúfolásig megtöltő érdeklődőket elsőként Popovics Pál, a 2003-ban létrehozott MME egyik megálmodója és alapítója köszöntötte, aki felelevenítette az egylet több mint húsz évvel ezelőtt megfogalmazott célkitűzéseit, melyeknek legfontosabb pontjaként érdekes, igényes és lényeges értékkel bíró programok szervezését tűzték maguk elé: olyan találkozók lebonyolítását, melyek „életet lehelnek a Munkácson és környékén élő magyar közösségbe”.

„A Munkácsi Magyar Egyletet azzal a szándékkal hozták létre alapítói, hogy […] fórumot teremtsenek a meghívott vendégeiknek, érdekes, teljesítményükkel a magyarság hírnevét öregbítő személyiségeknek és a helyi magyarságnak” – mondta el az első előadás előtti rövid bevezetőjében Popovics Béla, az MME alapítóinak egyike. „A rendezvényeket a római katolikus és református egyház, valamint magyar vállalkozók és magánszemélyek támogatják” – olvasható a Kárpátalja hetilap hasábjain 2003-ban megjelent tudósításban. Az akkor kitűzött cél ma sem változott.

Rövid visszatekintésében Popovics Pál felidézte azokat az alkalmakat, amikor a város akkori kultúrházában több mint háromszázan gyűltek össze például Erőss Zsolt hegymászó, a Mount Everest első magyar meghódítója, valamint Balczó András, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett háromszoros olimpiai bajnok magyar öttusázó élménybeszámolóira, Katona Tamás történésznek az 1848. március 15-ei budapesti eseményeket bemutató előadására, ifj. Béres József, a Béres-csepp feltalálója fiának filmbemutatóval egybekötött prezentációjára, a Gulagot megjárt Olofsson Placid atya a szovjet lágerben átélt tapasztalatainak meghallgatására, valamint Dévai Nagy Kamilla és az általa alapított Krónikásének Zenede növendékeinek fellépésére. „A mai háborús időben újra nagy szükség van a közösségben rejlő hatalmas erő átérzésére, a közös élmények megélésére, hiszen közösségünk igenis él” – szögezte le Popovics Pál, hozzátéve: „Amíg csak tíz embernek tud az ember valamilyen élményt nyújtani, egy közösségi lehetőséget adni, addig ezt csinálni kell!” Végigtekintve a termen, s látva, hogy alig maradt szabad szék, az MME alapító tagja örömmel konstatálta: „Van még értelme Kárpátalján, s azon belül itt, Munkácson a magyar közösségünket megszólítani, mert van rá igény, s örüljünk annak, hogy találkozni tudunk!”

Bár még nagyon fiatal volt, ezért a részletekre nem emlékszik, ugyanakkor az élményt és az akkor átélt hangulatot azóta sem tudja feledni, ez pedig erőt tud adni az embernek – emlékezett vissza Erőss Zsolt 21 évvel ezelőtti munkácsi beszámolójára Gulácsy Dániel református lelkész, aki az egylet védnöke is Pogány István római katolikus plébános mellett. „Nagy szükség van a közösségben az összetartásra a mostani embert próbáló nehéz időkben. Úgy vélem, hogy a közösség az egy erőforrás. Akkor, amikor fontos kulturális eseményekről, múltról, történelmi tanulságokról hallhatunk, mint akár a mai előadásban, akkor le tudjuk vonni azokat a következtetéseket, amelyek erőt adnak a mai időkben is” – hívta fel a jelenlévők figyelmét az összetartás fontosságára.

A köszöntőket követően Popovics Béla helytörténész, tanár rendkívül tartalmas, képekkel illusztrált, zenével és versekkel gazdagított előadásával igazán különleges hangulatú művelődéstörténeti barangolásra hívta a jelenlévőket. A másfél órás kalandozás alatt rávilágított az irodalom, a zene, a festészet, a szobrászat, az építészet, a filozófia és a történelem összefüggésein át egy-egy adott kor hangulatára, arra a korszellemre, amely alapján megértjük az elmúlt korok napjaink emberének sugallt üzenetét.

Popovics Béla Művelődéstörténeti barangolások című előadását az ókori világ hét csodájának felsorolásával kezdte, kiemelve az alexandriai világítótorony, a rodoszi kolosszus, az olümpiai Zeusz-szobor, az epheszoszi Artemisz-templom, a halikarnasszoszi mauzóleum, Szemiramisz függőkertje és a gízai piramisok csodáját. Az előadó szubjektív gondolattársítását támasztja alá, hogy egy szempillantás alatt kalauzolta el hallgatóságát az Istár-kapu (Babilon városának egyik kapuja) történetétől a 137. zsoltáron át Dsida Jenő – aki fiatal korának egy jelentős részét Beregszászban töltötte – ismert Psalmus Hungaricus című verséig, melyben a költő Babilonra tett utalásai mellett tesz mély hitet magyarságáról.

Minden mindennel összefügg – vallja Popovics Béla, s ezt bizonyította az is, amikor részletesen beszélt Széchenyi István vágyáról, Buda, Pest és Óbuda egyesüléséről, Budapest megalakulásáról, melyre már Arany János utalást tett a Toldi 9. énekében, amikor azt írta: „Budapest városát sok ezeren lakják.” Bartók Béla, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő magyar zeneszerzők Budapest 1873-as megalakulásának 50. évfordulójára írt műveiben pedig minden megszólal, amit az akkori kor embere nem tudott kimondani.

Sokan bele sem gondolnak, hogy lehet összefüggés Nabukodonozor, az Újbabiloni Birodalom legismertebb királya, Jeruzsálem lerombolója, az Istár-kapu építtetője és az olaszok szabadságvágya között. Giuseppe Verdi első operája ad választ a kérdésre.

Az előadás második részében Popovics Béla képzeletbeli utazásra invitálta hallgatóságát: ezúttal Észak-Olaszország népesebb városai voltak a desztinációk – Milánó, Róma, Torino, Genova, Pisa, Bologna, Velence, Verona és Bergamo. A kalandozások során arra is választ adott, hogy az olaszok által elnevezett gótikus építészeti stílus milyen kapcsolatban állt az európai keresztény értékrenddel, s Szent Ágoston megtérése milyen üzenettel bír a XXI. századi európaiak számára. Milánót érintve az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy a hagyomány szerint a milánói dómban található Krisztus keresztjének egyik szege, valamint a város Ambrosiana Könyv- és Képtárának belső udvarában áll mások mellett Shakespeare, Dante és Aquinói Szent Tamás társaságában Petőfi Sándor egész alakos szobra, amely annak a Ferenczy Béni szobrászművésznek a munkája, aki az Ungváron látható Petőfi-szobor alkotója is.

„Szerettem volna egy ajándékot adni a munkácsiaknak és az itt jelenlévőknek. Elhatároztam, hogy valamilyen formában összefüggéseket adjak egy adott korról a művészeteken, a filozófián és a történelmen keresztül, melyek együtt adják meg a kor hangulatát, szellemiségét. Ez volt előttem mint vezérfonal, amelyből Ariadné fonalát csináltunk; korokat, stílusokat, műfajokat kapcsoltam úgy össze, hogy átjártunk egyik korból a másikba. Úgy vélem, hogy ezeket a mozaikdarabokat felfedezve érdekesebb lesz az életünk, és elviselhetőbbek lesznek a nehezebb napok” – osztotta meg gondolatait az előadását követően Popovics Béla.

A találkozó kötetlen baráti beszélgetésekkel folytatódott. A tervek szerint a következő alkalmakra havonta-kéthavonta kerülne sor, melyekről a Munkácsi Magyar Egylet közösségi oldalain kaphatnak részletes információt az érdeklődők.

CsA