Hosszú vajúdás után megszületett a régen várt törvény (Frissítve)

Hónapokig tartó huzavona, hangos viták, politikai csatározások után Ukrajna Legfelső Tanácsa június 7-én elfogadta A legfelső korrupcióellenes bíróságról című törvényt, amelyet Petro Porosenko elnök terjesztett a parlament elé. Elemzők szerint ismét olyan döntés születhetett, amellyel a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad.

A honatyák múlt csütörtökön végeztek a törvénytervezethez benyújtott kis híján 2000 (!) módosító indítvány áttekintésével, majd az illetékes jogi és igazságügyi parlamenti bizottság visszavonult, hogy a módosítások figyelembevételével véglegesítse a törvény szövegét. Ugyanakkor a frakcióvezetők Andrij Parubij házelnökkel vonultak el tanácskozni. Vélhetően arról lehetett szó körükben, miként biztosítsák a jogszabály elfogadásához szükséges szavazatmennyiséget.

Időközben a parlamentbe érkezett Volodimir Hrojszman kormányfő és Petro Porosenko elnök, ami hangsúlyozni volt hivatott a pillanat fontosságát. Az államfő arra buzdította a képviselőket, hogy szavazzák meg a törvényt. Az egyébként makrancos honatyák ezúttal engedtek az elnöki nógatásnak, hiszen a 450 fős testületben 315-en szavaztak igennel a törvénytervezetre. Magáért beszél, hogy ezúttal az ellenzéki honatyák közül is többen az „igen” gombot nyomták meg.

Petro Porosenko a szavazás után történelmi jelentőségűnek nevezte a jogszabály megszületését. Akár elfogadjuk az elnök ítéletét, akár nem, annyi bizonyos, hogy még ukrajnai viszonylatban is elhúzódó küzdelem végére került pont múlt héten.

Emlékezetes, hogy a Legfelső Tanács csak hónapokig tartó alkudozás után, március 1-jén fogadta el első olvasatban a legfelső korrupcióellenes bíróságról szóló törvénytervezetet. Egykettőre kiderült azonban, hogy a dokumentum nem felel meg a Nyugat elvárásainak, mivel alkotói nem vették figyelembe a Velencei Bizottság ajánlásait és Ukrajna korábbi kötelezettségvállalásait. Elsősorban azért érte bírálat az „elnöki” tervezetet, mert korlátozta volna a nemzetközi szakértők javaslattevő szerepét a korrupcióellenes bíróság bíráinak kiválasztásában és kinevezésében, holott Ukrajna partnerei úgy látták, hogy a külföldi szakértők teljes körű bevonása lenne a garanciája a testület függetlenségének, illetve annak, hogy a bíróság betölti szerepét. Ugyanakkor – érthető módon – az ukrán kormányzat nem szeretett volna egy olyan bíróságot, amelynek tagjait nem maga nevezi ki.

A fentiek ismeretében nem csoda, hogy az elnököt és a kormányt támogató körökből az elmúlt három év során talán még soha nem érte annyi bírálat a Nyugatot, mint éppen most. Ukrán szakértőknek, parlamenti képviselőknek és tisztviselőknek vált hirtelen a meggyőződésévé, hogy a külföldiek nem értik Ukrajnát, nem látják tisztán az itteni helyzetet. Egyesek kifejezetten lekezelőnek és megalázónak tartották, hogy külföldről próbálnak diktálni a szuverén Ukrajnának.

A Nyugat viszont nagyon is jól értette, hogy mi a játék tétje Kijevben, ezért küldötteik a helyszínen, gyakorlatilag szóról szóra ellenőrizték, miként igazítják a második olvasatban való tárgyaláshoz való előkészítés során a jogszabálytervezetet a Velencei Bizottság ajánlásaihoz, illetve a nagyhatalmak elvárásaihoz. Az alkudozás és a kötélhúzás gyakorlatilag az utolsó pillanatig tartott, még a szavazást megelőző napokban-órákban is számos nemzetközi szervezetnek és kormánynak, köztük az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak kellett nyomatékosan figyelmeztetnie Ukrajnát a törvény elfogadásának fontosságára.

Utóbb jól látható, végül két körülmény késztette az ukrán kormányzatot arra, hogy beadja a derekát. Az egyik ok a piszkos anyagiakban keresendő, ugyanis a korrupcióellenes bíróság létrehozása – méghozzá a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban – volt az egyik feltétele az Ukrajna és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) közötti együttműködés folytatásának, az IMF milliárdos hitelei viszont nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy Kijev vissza tudja fizetni az elkövetkező hónapokban-években lejáró külföldi tartozásait. A Világbank is félreérthetetlenül fogalmazott, amikor képviselői kijelentették, hogy a jogszabály parlamenti elfogadásának tétje részükről 800 millió dollárnak megfelelő hiteleszköz folyósítása.

A másik ok: a kormányzó elit meggyőződhetett róla, hogy a korrupcióellenes bíróság aligha fog már ítélkezni a jelenlegi parlamenti képviselők és kormányzati tisztviselők felett. Elemzők szerint hónapok telhetnek el, mire elfogadják azt a másik, külön törvényt, amely kimondja a korrupcióellenes bíróság létrehozását, mire felállnak a bírák kiválasztását végző testületek, majd sor kerül a jelölésükre, megtörténik a pályázatok elbírálása és végül megalakul maga a bíróság. Addigra pedig várhatóan túl leszünk már a jövő tavasszal esedékes elnökválasztáson, s kis szerencsével – mármint a politikusaink szempontjából – talán még az őszi parlamenti választásokon is, miközben elég ideje jut mindenkinek, akinek meggyűlhet a baja bírósággal, arra, hogy rendezze ügyes-bajos dolgait.

zzz