Máig nem rehabilitálta mártírjainkat az ukrán parlament
Kárpátalja szovjet megszállása idején elpusztított magyarokra emlékeztünk
Az egykori szolyvai gyűjtőtáborban halálra gyötört 15 ezer magyar férfi tömegsírja fölött kialakított emlékparkban hajtottak fejet a kárpátaljai magyarok, közösen a magyar kormányzat képviselőivel, valamint Kárpátalja kormányzójával.
A megemlékező rendezvényt Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke nyitotta meg, emlékeztetve, hogy a Magyar Országgyűlés 2016-ot a Szovjetunióba elhurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévének nyilvánította. A növekvő anyaországi figyelemnek és anyagi támogatásnak köszönhetően az emlékparkbizottság a park fejlesztésében, rendezésében, valamint a feltárási, kutatási munkák tekintetében is jelentőset tudott alkotni ebben az évben. Tóth Mihály kiemelte, hogy a parkban 60 újabb gránittábla került felállításra, amelyekre az utóbbi évek kutatómunkája által feltárt, ugyancsak a szovjet lágerekben odaveszett 3911 honfitársunk neve lett felvésve, közöttük három magyarországi község áldozatainak nevei is. Végül sajnálattal jegyezte meg, hogy Brenzovics László parlamenti képviselő és Keskeny Ernő nagykövet közbenjárása ellenére mind a mai napig nem hagyta jóvá az ukrán parlament a magyar áldozatokat rehabilitáló határozatát.
A himnuszok eléneklése után Fux Andrea szervező köszöntötte a meghívott vendégeket, közöttük Keskeny Ernőt, Magyarország kijevi nagykövetét, Hennagyij Moszkalt, Kárpátalja kormányzóját, dr. Megyesy Jenőt, a magyar miniszterelnök főtanácsadóját, dr. Grezsa István kormánybiztost, Brenzovics Lászlót, Ukrajna Legfelső Tanácsának képviselőjét, a KMKSZ elnökét, Tilki Attilát, a Magyar Országgyűlés képviselőjét, Csallóközi Zoltánt, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes főtanácsadóját, a kárpátaljai magyar külképviseletek vezetőit és képviselőit, Barta Józsefet, a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnökét, valamint a tanács KMKSZ-es frakciójának képviselőit és másokat az anyaországból, Felvidékről, Erdélyből.
A kegyeleti megemlékezés kezdetén Kardos Katalin szavalta el a Szolyvai foglyok karácsonya című verset, majd a tiszabökényi Tiszacsillag Kórus a lágerben íródott szomorú dalokat és imákat adott elő.
Dr. Megyesy Jenőt, a magyar miniszterelnök főtanácsadója ünnepi beszédében hangsúlyozta: „A Gulág-emlékév alkalmából szinte minden magyar településen tartottak és fognak tartani megemlékezést. Tesszük mindezt azért, hogy ne felejtsünk, azért, hogy a fiatal generáció is megértse, mi történt, végül azért is, hogy ne ismétlődhessen meg még egyszer az, ami 1944–45-ben történt, amikor 800 ezer elhurcoltról és köztük mintegy 200 ezer soha vissza nem térőről beszélünk. Elborzasztó a nagy szám...” Megyesy Jenő kijelentette: „Csak a cselekvő magatartás, a jó ügyért való küzdelem az, ami fenntarthat egy nemzetet vagy egy hazát. A közösségépítés ennek fontos része. Ennek az emlékműnek a megalkotásáért végzett kitartó munka, elszántság a megálmodók és a megvalósítók részéről nagy tett volt. 1989-től több lépésben megvalósítva mindazt, amit ma itt láthatunk, a mostani hatvan új emléktábla felavatásáig. Ez bizony 25 év munkáját, kitartását jelenti. Nem volt könnyű, és hosszú utat kellett bejárni, hogy itt lehessünk ma. Ezért azoknak, akik mindebben részt vettek és vesznek, óriási elismerés és tisztelet jár.”
Hennagyij Moszkal, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal vezetője felidézte az 1944-ben vidékünkön élt magyar és német lakosság ellen elkövetett embertelenségeket, hangsúlyozva, hogy különböző népek képviselői élnek ezen a földön, akiknek közös felelősségük, hogy sohase ismétlődhessen meg hasonló, emberek ezreinek életét követelő tragédia.
Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, Ukrajna Legfelső Tanácsának képviselője elmondta: „Sztálin és bandája mindenfajta bűn nélkül, nemzetiségi alapon hurcolta el Kárpátaljáról az embereket. A jelentéseket nem úgy írták fel Moszkvába, hogy kit milyen okból tartóztattak le, hanem hogy tízezer magyart, ezer németet stb. Igenis nemzetiségi alapon próbálták itt átalakítani a terepet ahhoz, hogy a hatalmukat megerősítsék. Ilyet még egyszer Európában nem szabad megengedni” – jelentette ki a KMKSZ elnöke, hangsúlyozva, hogy elődeink áldozata azt üzeni nekünk, hogy itt, szülőföldünkön kell megmaradnunk magyarnak.
„Nagyon sajnálatos az is, hogy az áldozatok emlékének megőrzése mellett 1989-től folyamatosan küzdünk azért, hogy ezeket az ártatlan áldozatokat rehabilitálják. Ahogy nem sikerült ez a Szovjetunió idején, úgy országos szinten nem sikerült mindez máig sem” – mondta el Brenzovics László.
Tilki Attila fideszes országgyűlési képviselő elmondta, hogy az akkori szovjet hatalom a jelenlegi kárpátaljaiakon kívül 23 mai magyarországi települést is a Szovjetunióhoz akart csatolni. Ezek közül három település, Milota, Uszka és Tiszabecs a szatmári térségben található, a Tisza, illetve a Batár partján. Ők a Tiszaújlaki-hídfő miatt játszottak volna szerepet. Húsz települést pedig a beregi térségben szemeltek ki a szovjetek, ezekből a falvakból a kárpátaljai magyar férfiakkal egy időben, ugyanannak a katonai akciónak a keretében deportálták a férfi lakosságot. Kecskési Tollas Tibornak nagyon sokat köszönhetnek az említett 23 településen élők, hisz ő akkor századosként ment interpellálni Nagy Ferenc miniszterelnökhöz, és kérte, hogy a szövetséges ellenőrző bizottságnak jelezzék azt, hogy itt a Trianonban megkötött szerződés módosítására törekszik suttyomban a szovjet haderő. Tilki Attila emlékeztetett arra, hogy az említett magyarországi települések mindegyikén akadtak olyan emberek, akik segédkeztek abban, hogy a falujukban élő férfiakat elszakítsák a családjuktól, illetve az otthon maradt nőkkel és gyerekekkel aláírattak egy petíciót, miszerint önszántukból kérik, hogy a Szovjetunióhoz csatlakozhassanak. Egyedül a tarpaiak tagadták meg az említett petíció aláírását.
Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke köszönetet mondott a magyar kormánynak, amiért támogatta a szolyvai emlékpark fejlesztését és azt, hogy az idei évforduló kapcsán minél többen kereshessék fel a kárpátaljai magyarság legnagyobb tragédiájának emlékhelyét. Hangsúlyozta, hogy a kárpátaljai magyarok mindig törvénytisztelő állampolgárai voltak minden államnak, amelyben éltek, ezért is elvárjuk, hogy a jogainkat, amelyeket ennek az országnak az alkotmánya is garantál számunkra betartsák.
Az eddigi hagyományt követve Takár Károly egykori bányász vezetésével Aknaszlatináról kerékpáros zarándokok érkeztek az emlékünnepségre, akik minden évben megteszik Szolyváig a hosszú utat, így emlékezve a szovjet megszállók által elpusztított elődeikre.
A történelmi egyházak képviselői közül Pocsay Vince református lelkész, Levcsenkó Róbert és Gulybán Tibor görögkatolikus parochusok, valamint a római katolikus egyház részéről Megyesi László püspöki titkár imádkozott mártír elődeink lelki üdvéért.
A rendezvényen nagy számban jelen volt három szatmári település, Milota, Tiszabecs és Uszka lakossága, ahonnan a málenykij robotnak áldozatul esett férfiak neve ugyancsak felkerült az újonnan felállított márványtáblákra. Bár a három település lakossága akkor sem haladta meg összesen a háromezer lakost, ennek ellenére Tiszabecsről 220 embert, Uszkáról 50 embert, Milotáról 180 embert hurcoltak el, akik közül alig néhányan tértek haza. Az említett anyaországi településekről Szalay Kont református esperes, Pálinkás Gyula és Dajka Csaba református lelkészek, valamint Bunna Istvánné és Lőrincz Gusztáv polgármesterek vezetésével érkezettek az emlékünnepséget követően a falvaikból elhurcolt áldozatoknak emléket állító márványtáblák előtt külön is emlékeztek.
Badó Zsolt
