Hogyan iratkozzak át nappaliról levelező tagozatra?

„Másodéves nappali tagozatos egyetemi hallgató vagyok. Szeretném a tanulmányaimat levelező tagozaton folytatni, mivel időközben felvételt nyertem egy másik szakra is, de az egyetemen nem adják ki az irataimat. Előbb azt mondták a rektori hivatalban, nincs akadálya annak, hogy levelező tagozaton folytassam a tanulást, később azonban közölték: mégsem lehet. Kérdésem az volna tehát, hogy jogomban áll-e átiratkozni levelező tagozatos képzésre méltánylandó okok esetén, s ha igen, mikor és hogyan? Mi lesz, ha időközben megkezdődik az új tanév anélkül, hogy az ügy rendeződött volna?”

– Ilyen esetekben Ukrajna törvénye a felsőoktatásról a mérvadó. A jogszabály 4. cikkelyének 1. pontja egyértelműen úgy fogalmaz, hogy Ukrajna polgárai szabadon választhatják meg a felsőfokú képzés formáját, helyét, szakirányát és szakát. Ugyanezen törvény 54. cikkelye értelmében a felsőoktatási intézmények hallgatóinak jogukban áll megválasztani a képzési formát (például nappali vagy levelező tagozat).

Az áttérést az egyik képzési formáról a másikra az oktatási minisztérium 1996. 07. 15-i, 245. számú határozata által jóváhagyott rendelkezés szabályozza (Положення про порядок переведення, відрахування та поновлення студентів вищих закладів освіти). E rendelkezés 2. pontja kimondja, hogy a diák átirányítása a felsőoktatási intézményen belül egyik képzési formáról a másikra (az ön esetében nappali tagozatról levelezőre) a rektor (igazgató) hatásköre. Azzal kapcsolatban, hogy mikor hajtható végre az átirányítás, a rendelkezés 3. pontja így fogalmaz: „A diákok átirányítása, valamint a felsőoktatási intézményekből kizárt személyek hallgatói jogviszonyának helyreállítása rendszerint a nyári vagy a téli szünidő idején történik.” Felhívnám a figyelmét a „rendszerint” szóra, amely egyfelől elárulja, hogy a kialakult gyakorlatnak megfelelően az ilyen eljárásokra a szünidő alatt kerítenek sort, másfelől jelzi, a központi rendelkezések nem zárják ki kategorikusan, hogy egy adott intézmény bármilyen más időpontban is teljesítse a hallgatónak a képzési forma megváltoztatására vonatkozó kérését. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy ez a megfogalmazás nem teszi kötelezővé az illetékes (a rektor) számára, hogy egy egyszeri igény felmerülésekor eltérjen a kialakult intézményi gyakorlattól.

Nem zárható ki, hogy az egyetem egy belső dokumentumban (alapszabály, rendelet) szabályozza a kérdést, méghozzá az idézett kormányrendelettől eltérő, esetleg kevéssé megengedő módon. Ilyenkor nem marad más hátra, mint arra hivatkozni, hogy egy intézményen belüli döntés nem mondhat ellent a vonatkozó kormányrendelet, valamint a jogszabályok betűjének és szellemének. A végső döntés joga azonban ettől függetlenül az egyetemé marad.

A felsőoktatási intézmény vezetésének egyébként kötelessége ilyen esetekben hozzáférést biztosítani hallgatója számára azokhoz a dokumentumokhoz, amelyek alapján döntését meghozta.

hk