Gólyahír egy gólyáról

Kelep Ábrahám, a földhözragadt gólya

Kedves Olvasó. Engedtessék meg nekünk, hogy bemutassuk Kelep Ábrahámot. A fészkéből le- és kitaszított fehér gólyát, aki, ami már közel két éve telel és nyaral Beregszász 10. számú óvodájának udvarán. Melegebb éghajlatot kedvelő, és zömében ilyen területekre költöző madárfajhoz tartozásának ellenére a nemes Kelep Ábrahám délcegen és kitartóan, fél lábon tűri az idei mínuszokat.

Bár mókásnak tarthatjuk, hogy gólyánk milyen kedvesen és büszkén telel Beregszász egyik óvodájában, mégsem olyan vidám a története. Ripkovics Judit, a 10. számú óvoda igazgatónőjének elmondása szerint Ábrahám még 2014 nyarán vagy kiesett a közel harminc méter magasban lévő gyárkéményre „felhúzott” fészkéből, vagy az édesanyja, a „mamagólya” találta őt életképtelennek, betegnek, a maga természet által célirányosan beépített ösztönös módján eltávolította a „gyenge láncszemet” a többi közül. Így Ábrahám lett ‒ amolyan biblikus metaforával élve – az óvoda gólyafészkének „Fényhozója”, akit letaszítottak az ő „kis” mennyországából. Kelep úr szerencséjére a gólyamadár becsben tartott állat az európai kultúrában. Szerepe a mitológiában, néphiedelemben megkérdőjelezhetetlen, így mindenki érzi ott a mellkasában, ha meglát egy gólyát, hogy azt szeretni kell. Az óvoda és környékének apraja-nagyja, mikor észrevette, ellátták: katasztrófa-elhárítást (akik persze nem tudtak vele mit kezdeni), állatorvost – nevezetesen a bégányi Bacskai Árpádot – hívtak a gólya megsegítésére. Az állatorvos legjobb tudása szerint kigyógyította, életképessé tette gólyánkat. Mikor úgy tűnt, Ábrahám egy igazi túlélő, életképes madár, az óvodai „spontán gólyatanácsnak” el kellett döntenie, mi legyen vele. A menhely logikus és jó megoldásnak tűnt, de tegye fel a kezét, aki ismer Kárpátalján gólyamenhelyet. Itt nincs, viszont távolabb van, ahová csak postán keresztül adhatták volna fel Kelep urat. Nem biztonságos, nem megbízható, így bérelt helyet magának Ábrahám egy óvoda udvarán. Természetesen rögtön eszünkbe jut, hogy a gólya, az repül, akkor Kelep úr miért nem? Sajnos, a zuhanás következtében Ábrahám szárnya eltört, aminek a következménye az lett, hogy a szárnya – a megfelelő körülmények híján – képtelen volt megfelelően meggyógyulni, le kellett hát mondania a repülésről. Így lett a mi kedvelt fehér gólyánkból – hogy elsüssek egy tengerészfrázist – szárazföldi… gólya.

Arra, hogy mit eszik Ábrahám, nem kérdeztünk rá. Úgy érzem, érdemesebb és kedvesebb számunkra elhinni azt, amit mókásan megfogalmaz az óvodapedagógusi kar, mikor Kelep úr étkeztetése kerül szóba: a gyermekek és tanítóik egyszerre, felváltva, vagy külön-külön indulnak békavadászatra, így jut(hat) ennivaló a gólyánknak.

Mint azt a cikkünk elején leírtuk, Kelep Ábrahám 2014-től a 10. számú óvoda bentlakója. Sajnos kötelezettségeit, mint például a gyermekszállítás, már nem tudja megoldani, viszont a szimbolikáját (legalább is az ókori görög és római mitológia szerint), ami a gólyát a szülői szeretet példaképévé teszi, tökéletesen betölti.

Ez volt a rövid története Kelep Ábrahámnak, Beregszász „ovis” fehér gólyájának, akit a gyermekdalnak megfelelően magyar gyerek gyógyított, igaz, a törökök ezúttal sehol sem voltak.

rsz