Meghalt Gyarmati Dezső

Nyolcvanöt éves korában elhunyt Gyarmati Dezső, a Nemzet Sportolója. Játékosként háromszor, edzőként egyszer nyert olimpiai aranyérmet a vízilabda-válogatottal, a sportág történetének egyik legnagyobb klasszisa volt.

Gyarmati Dezső 1927. október 23-án született Miskolcon. Először az ökölvívással, majd a kézilabdával próbálkozott, 1940-től viszont a vízilabda töltötte ki az életét. Játszott az Újpestben és a Ferencvárosban, 108 válogatottságig vitte, három olimpiai aranyérmet nyert (1952, Helsinki; 1956, Melbourne; 1964, Tokió), illetve egy-egy ezüstöt (1948, London) és bronzot (1960, Róma) – ezzel a világ egyetlen pólósa, aki öt olimpián is érmet szerzett. Kétszeres Európa-bajnok (1954, Torino; 1962, Lipcse).

Az 1956-os forradalom idején csak néhány idősebb pólós határozott unszolására hagyta ott a Széna téri barikád építését, hogy aztán Melbourne-ben megnyerjék az aranyérmet – emlékeztet a magyar pólószövetség internetes oldala. Melbourne-ben a magyar küldöttség Forradalmi Bizottságának elnöke volt, gyászszalaggal a karján a forradalom lyukas zászlaját vitte, a rendszerellenes meggyőződését sem titkolta. Bár Melbourne-ből hazatért, a hatalom nyomására rövid időre külföldre, New Yorkba távozott, ahonnan 1958-ban tért haza.

Magyarországon két évre eltiltották, vállalta, hogy egy ideig kocsmában dolgozzon vízilabdázás helyett. Zseniális játékát mégsem nélkülözték sokáig, az 1960-as római olimpia előtt engedélyezték a pályafutása folytatását.

1966-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán művészettörténész, a Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát szerzett. Egy évig Kolumbiában volt szövetségi kapitány, majd hazatért edzősködni, a Vasashoz.

Szövetségi kapitánysága alatt 1973-ban világbajnok, 1974-ben Európa-bajnok, 1975-ben vb-ezüstérmes, 1976-ban olimpiai bajnok, 1977-ben Európa-bajnok, 1978-ban ismét vb-ezüstérmes, 1980-ban olimpiai bronzérmes lett a válogatott.

1992–96-ig a pólószövetség alelnöki tisztjét töltötte be, később a társelnöke lett. 1994–2005-ig a minden idők legjobb magyar sportolóit tömörítő Halhatatlanok Klubja elnöke volt, közben a Ferencváros és az Újpest pólósainál is szaktanácsadói feladatokat látott el. 2004-től a Nemzet Sportolója volt, egy évre rá a Nemzet Sportolóinak képviseletében a MOB tagja lett. Politikusként 1990 és 1994 között az MDF országgyűlési képviselője volt, majd 2003-ban a Fidesz kulturális tagozatában a sportszekció elnöke lett.

„Fenomenális képességek birtokosa volt” – írta nekrológjában a magyar pólószövetség honlapja. – Balkezes zseni. Amit ő nem tudott a vízilabdáról, azt nem is volt érdemes tudni. Bármilyen poszton bevethető volt. Akár azt is hozzátehetnénk: bármelyik sportágban. Amikor huszonéves korában egy klubváltás miatt eltiltották, a Fradi jégkorongozóival lett magyar bajnok. A medencében egy olyan korszakban számított a legnagyobbnak, amikor több olyan korszakos géniusz dobálta a labdát Magyarországon, akiknek már akkor helyük volt a póló pantheonjában. Egyszemélyben döntött el mérkőzéseket, igazi vezér volt, vízben és parton egyaránt.”

Gyarmati több családtagja is meghatározó szereplője a magyar sportéletnek. Első felesége, Székely Éva az 1952-es helsinki olimpia aranyérmese 200 mellen, lányuk, Gyarmati Andrea kétszeres Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes úszó. Gyarmati Dezső később feleségül vette Bara Margit színésznőt, tőle született Terézia Eszter. Unokái Hesz Máté vízilabdázó és Szilágyi Liliána válogatott úszó, aki a tavalyi londoni olimpián a magyar küldöttség legfiatalabb versenyzőjeként 100 pillangón a 34. helyen végzett.

(origo.hu/MTI/Kárpátalja)