Gyógyító könnyek?

Könnyező feszület Kígyóson

Kígyós szerényen megbúvó kis falu a Beregszász környéki dombok között. Itt él az autószerelőként dolgozó Szarka Tibor feleségével, Máriával, szüleivel és két gyermekével. Ami miatt felkerestük őket, az nem mindennapi történet. Tiborék házában ugyanis van egy különleges feszület: a megfeszített Krisztust ábrázoló, körülbelül 30 cm magas fémszobrocskából öt év óta – amióta felhelyezték a falra – különleges folyadékcseppek peregnek! A folyadék olajszerű, kezdetben átlátszó, később sárgássá válik; illata – a háziak szerint – a rózsára emlékeztet, bár ez talán vitatható... Ami viszont kétségtelen: a fából készült keresztre csavarozott öntöttvas szobrocskából – legerősebben jobb karjából és a töviskoronából – változó intenzitással, de valóban szivárognak a megmagyarázhatatlan eredetű cseppek.

A ház lakóit először meglepte a nem várt, furcsa jelenség, de kis edénykében összegyűjtötték s gyűjtik ma is a "könnyeket" – ahogyan ők maguk nevezik. A dolognak lassan híre ment, és ma már Lemberg megyéből és Magyarországról is jönnek a csodára kíváncsi érdeklődők, akik éjszakákon át figyelik imádkozva a családi ház folyosóján a Jézust ábrázoló szobrocskát, miként "izzadja" az olajszerű folyadékot.

De hogyan is tettek szert erre a könnyező feszületre? – kérdeztem Szarka Máriát: "A történet szokatlan, számunkra is meghökkentő volt, hisz a férjemmel együtt református hitben nevelkedtünk. 2001-ben a férjemet komoly lelki megrázkódtatás érte, ezután egyre inkább Isten felé fordult. Ekkor ismerősök tanácsára találkoztunk egy szerzetessel, akitől sokat tanultunk. Később a férjem vágyódott egy szűzanyaszobor, majd egy szentkép után, amiket ajándékba megkapott az ismerőseitől. Ekkor azt mondta, hogy neki hiányzik még egy feszület. A sógoromnak pikkelysömöre volt akkor, nem tudtak az orvosok segíteni rajta. Elvittük Ungvárra is orvoshoz, és amíg arra vártunk, hogy a gyógyszertárban elkészítsék a számára felírt kenőcsöt, sétálgattunk a Korzón. A katolikus egyház kegytárgyboltjában meglátott a férjem egy gyönyörű feszületet, és azt mondta: "Ez kell nekem!" Végül mégsem vette meg, mintha valami nem engedte volna. De elhatározta, hogy a következő héten, ha Ungvárra megy, megveszi. Csakhogy akkor este a szomszédasszony egy újságpapírba csomagolva hozott egy koszos, rozsdás, vasból öntött Jézus-szobrot. Neki az édesapja és a férje is a Beregszászi Vasgyárban dolgozott, talán ők öntötték. Én azt mondtam, hogy nekünk nem kell, de a férjem rám szólt: "Nekem kell, vidd be!" Másnap megtisztította és lefestette a szobrocskát, az én asztalos unokatestvéremmel fából csináltatott hozzá egy keresztet. Amikor a férjem és az öccse átfúrta a szobrocska kezeit és lábait, hogy rögzíteni tudják a fára, váratlanul mindketten rosszul lettek. De a feszület elkészült, és február 26-án lesz öt éve, hogy feltette ide a folyosóra, a falra. Rá egy hétre, egy csütörtöki napon vettem észre, hogy a feszület könnyezik, és ez azóta is folyamatosan tart. Nem titkoltam a dolgot, a szomszédoknak elmondtam, hogy nálunk van egy ilyen jelenség, amit magam sem hinnék, ha nem látnám, bárki megnézheti a saját szemével. De ez egy református falu, legtöbben csak mosolyogtak a dolgon. Aztán egyszer úgy döntöttünk, hogy bekenjük a férjem akkor 25 éves öccsének pikkelysömörös bőrét ezzel az olajjal, és tizedik napra már látszott, hogy a betegsége mulandóban van. Három hónap alatt teljesen meggyógyult.

Lassan egyre többen megtudták, hogy mi van nálunk, főleg a hegyvidéki járásokból pravoszláv hívek kerestek meg minket, de járt már itt egy görög katolikus és egy római katolikus pap is. Nem reklámoztuk, de nemrég eljött hozzánk két ukrán újságírónő is, az ő cikkük megjelenése óta sokan jönnek. Mi nem zárjuk be senki előtt az ajtót, nem tehetjük meg. Az öt év alatt összegyűjtött folyadék nagy részét már szétosztogattam, de láthatja, most is csöpög a Jézus-szoborról ez az olaj.

Ma volt itt Királyházáról egy csoport, azt kérdezték, hogy "Maga az az asszony, aki gyógyít?" Nem, én nem gyógyítok, aki gyógyít, az maga az Úr Jézus!"

A háziasszony egy tenyérnyi tégelyt mutat – ennyi maradt az összegyűjtött cseppekből, ami ha sokáig áll, nemcsak a színe változik sárgásra, hanem be is sűrűsödik. A folyadékot hitetlen Tamásként szagolgattam, azon töprengve, hogyan csepeghetett ki öt év alatt annyi sok olaj ebből a kis Jézus-szoborból. Nem tudom a választ, de a könnyező szobrot láttam, és ottjártamkor, advent negyedik vasárnapjának előestéjén is könnyezett.

Badó Zsolt