A Magyar Földrajzi Társaság kitüntette Izsák Tibort

Hírünk a nagyvilágban

A Magyar Földrajzi Társaság 131. közgyűlésén a Pro Geographia díjjal tüntette ki Izsák Tibor kárpátaljai geográfust kimagasló pedagógiai és kutatói tevékenységéért, a Beregszászi járás magyar anyanyelvű földrajztanárainak módszertani vezetéséért, valamint az emberi tevékenység és az árvizek összefüggésének tanulmányozásáért. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanárát ennek apropóján kérdeztük eddigi pályafutásáról.

- Mezőváriban születtem. 1982-ben szereztem diplomát a Lembergi Állami Egyetem földrajz karán. Még ötödikes diák koromban megnősültem, s feleségemmel, Valentinával együtt a Lviv megyei Buszk városának egyik középiskolájában kezdtük a tanári pályát.

- Hogyan, miért tértek mégis haza?

- Miután időközben három gyermekünk született, meg kellett oldani a "lakáskérdést". Ezért tértünk haza 1995-ben a mezővári szülői házba. A helyi középiskolában folytattam a tanári munkát, ott, ahol nyugdíjba vonulásáig édesanyám tanította a földrajzot. Rövidesen számos megbízatást kaptam a munkahelyemen, s igyekeztem bekapcsolódni a helyi társadalmi életbe is, például tagja lettem a KMKSZ-nek.

- Hogyan indult tudományos pályája?

- Jelentkeztem az akkoriban alakuló Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola pályázatára, s 1997 szeptemberétől dolgozom főiskolai tanárként. Sokáig tépelődtem azon, belevágjak-e a tudományos munkába, mígnem 2001-ben végül mégiscsak jelentkeztem a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem doktori képzésére társadalomföldrajzból. Nehéz időszak következett a számomra, hiszen időközben elvállaltam a Mezővári Középiskola igazgatói állását is, így a tanulás mellett az iskolai teendőkkel is meg kellett birkóznom, s folytatni kellett az oktatói munkát a beregszászi főiskolán is. Természetesen az ember igyekszik maximálisan teljesíteni az elvállalt feladatokat, bármennyire nehéz legyen is az. Meglehet, éppen ezért égi figyelmeztetés volt számomra, amikor 2002 januárjában balesetet szenvedtem, ami után egy hónapig feküdtem kórházban törött lábbal, s gyakorlatilag újra meg kellett tanulnom járni. Ezek után, amikor lejárt a szerződésem, otthagytam a Mezővári Középiskolát, s csak a beregszászi főiskolára és a doktori iskolára koncentráltam. Ez utóbbit 2004-ben sikerült is befejeznem, s nemrég megindítottam az eljárást a tudományos fokozat megszerzésére.

- Mit kutat, mivel foglalkozik jelenleg?

- Kutatási témám az ember gazdasági tevékenységének szerepe az utóbbi évek katasztrofális árvizeinek kialakulásában Kárpátalján. E témával foglalkozott számos előadásom és tudományos publikációm is mind itthon, mind az anyaországban. Részt veszek továbbá több olyan projektben is, amelyek keretében kollégáimmal együtt ugyancsak Kárpátalja földrajzának különböző aspektusait vizsgáljuk. Mindezek mellett rendkívül fontos összetevője munkámnak a magyar tudományos intézményekkel való kapcsolattartás. Miután az elmúlt években lehetőség nyílt arra, hogy az anyaországi tanárok és diákok rendszeresen ellátogassanak Kárpátaljára, az ottani felsőoktatási intézmények is igyekeznek nyitni Kárpátalja irányába. Így az elmúlt években számos egyetem, a pécsi mellett például a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem is rendszeresen szervez kárpátaljai terepgyakorlatokat diákjainak, amiben én is közreműködhetek. Örömmel tölt el, hogy megfordultak már vidékünkön a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem diákjai is. Számomra az is fontos, hogy tanítványaim közül többen szép eredményeket érnek el. Örömmel tölt el például, hogy a mezővári származású Radvánszky Bertalan a pécsi egyetem elvégzése után az ottani doktori iskola hallgatója lett.

- Véleménye szerint minek köszönhető a Magyar Földrajzi Társaság kitüntetése?

- Nem tudnék kiemelni egyetlen tényezőt, szerintem a fentebb említett körülmények, azaz a kutatói munka és az oktatói tevékenység együttesen győzhették meg a bírálóbizottságot. Tény, hogy az évek során nagyon jó kapcsolataim alakultak ki számos magyarországi felsőoktatási intézménnyel és kutatóintézettel, a már említetteken túl például a Miskolci Egyetemmel, az MTA Földrajzi Intézetével, a Nyíregyházi Főiskolával is.

- Inkább pedagógusnak vagy kutatónak tartja magát?

- Szeretek dolgozni az iskolásokkal, s rendkívül fontosnak tartom azt a munkát is, amit a főiskolai diákokkal végzünk pedagógiai gyakorlatuk során. Talán ennek köszönhető, hogy a megyei pedagógus-továbbképző intézet és az Ungvári Nemzeti Egyetem földrajzkarának felkérésére a beregszászi főiskola tanáraként részt vehettem 2004-ben az Ukrán Földrajzi Társaság négyévenként megrendezendő kongresszusán, melyet Csernovciban rendeztek meg. Azért is óriási élmény volt ez számomra, mert ismereteim szerint a kilencvenes évek óta magyar szakember nem vehetett részt ezen a fórumon. Legalább ennyire fontosnak tartom a pedagógus-továbbképzést is, illetve az utóbbi időben sokat dolgozom azon, hogy iskolásaink és pedagógusaink számára rendelkezésre álljanak a szükséges magyar nyelvű tananyagok, munkafüzetek és módszertani kiadványok. Kiemelném ezek közül például a Szülőföldem tárgy tanításához ukrán és magyar nyelven írott A Beregszászi járás természeti földrajza című munkámat, mely már a nyomdában van, s az ugyancsak a beregszászi főiskola kiadásában megjelent Természetföldrajzi fogalmak szótára című kiadványt.

- Ne feledkezzünk meg a családjáról sem. Lányai például nem folytatják az ön hivatását. Igaz ez?

- Sohasem próbáltam befolyásolni gyermekeim pályaválasztását. Csak annyit ígértem, hogy bárhogyan döntsenek is, lehetőségeimhez képest igyekszem támogatni őket.

szcs