Rekviem egy vasúti szárnyvonalért

Királyháza-Nevetlenfalu

Mint ismeretes és mint több sajtóorgánum is hírül adta, az ukrán vasút 2007. április 7-től több járatát is megszüntette. A leépítést nem úszták meg a kárpátaljai vasútvonalak sem, valamennyin csökkentették 1-2 járatpárral a közlekedő vonatok számát.

A legrosszabbul azonban kétségkívül a Királyháza-Nevetlenfalu vonalon utazók jártak. Az eddig itt még meglévő két vonatjárat mindegyikét ugyanis törölték arra hivatkozva, hogy kevesen utaznak a szóban forgó vonatokon. Így ezentúl itt csak teherforgalom lesz.

Ezt a vasútvonalat még az Osztrák-Magyar Monarchia idején építették a XIX. század vége felé. Tették ezt olyan céllal, hogy összeköttetést biztosítson a máramarosi koronavárosok, valamint Nagykárolyból Mátészalka és az erdélyi nagyvárosok között. Ha a térképre nézünk, nyilvánvaló, hogy a sínek lefektetői akkor egy egységes Huszt-Királyháza-Szatmárnémeti-Nagykároly-Mátészalka vasúti összeköttetésben gondolkodtak, melynek a személyszállításon túl jelentős áruforgalmi szerepet is szántak. A trianoni diktátum ország- és nemzetcsonkításával természetszerűleg még nem számolhattak.

Ennek a vasútvonalnak a hőskorában gőzmozdonyok vontatták itt a szerelvényeket komótosan, hatalmas füstgomolyagot húzva maguk után. Az idősebbek elmondásából tudom, hogy előfordult, hogy a mozdonyvezető az állomáson állva engedte ki a gőzt a mozdony szelepeiből, amely valósággal befújta, feketére festette a vigyázatlan utasok ruháit. A járatok száma viszont elég sűrű volt, sok esetben a vonat teremtett lehetőséget egy-egy aklihegyi, szőlősgyulai fiatalnak, hogy a szülői háztól meglehetősen távol, Huszton, Técsőn vagy éppen Munkácson végezze tanulmányait. Előszeretettel vették igénybe a vonatot a piacra utazók is, ily módon értékesítve termékeiket. Ne feledjük: akkor még Nevetlenfalu és Halmi között megállás nélkül roboghattak át a szerelvények.

Aztán a Trianont jóváhagyó és megerősítő második bécsi döntés után ez a vasútvonal is megrövidült. A szovjetrendszer által felépített testi és lelki szögesdrótkerítés következtében a személyvonatok már csak Királyháza és Nevetlenfalu között közlekedhettek. Nemzetközi közlekedésről abban az időben szó sem lehetett!

Az amputálás ellenére a megmaradt és immáron szárnyvonallá változtatott sínpár továbbra is jelentős szerepet játszott a határok által fojtogatott községek elzártságának a csökkentésében. A teherforgalom is számottevő volt, köszönhetően annak is, hogy a széles nyomtávú vasúti közlekedés bevezetése mellett Csap és Nevetlenfalu közt meghagyták az európai szabvány szerint készült sínpárt is.

A hatvanas évek végén jelentős esemény volt a ma is üzemben lévő dízel-motorvonatok forgalomba állítása, amelyek fokozatosan kiszorították a gőzmozdonyokat, bár a teherforgalomban egy-két darab egészen a közelmúltig megmaradt. A járatokat fokozatosan csökkentették ezek száma a kilencvenes évek elején kettőre olvadt. Úgy tűnt, ez az alsó határ, hiszen legalább egy reggeli és egy esti vonatra mindenképpen szükség van. Így is lett, hiszen a megmaradt két járat túlélte a rendszerváltás utáni gazdasági mélypontot oly módon is, hogy a pálya tönkremenetele következtében a megengedett sebesség 20-25 km/h lett, a menetidő pedig másfél órásra nőtt ezen a jó 20 kilométeres szakaszon. A két hatalmas árvíz sem jelentette a véget, bár a pálya egy része víz alá került. Sőt, ha némileg kényszerből is, a fából készült talpfákat kicserélték korszerűbb betontalpfákra, így a vonatok sebessége ismét (ukrajnai szinten) elfogadható lett.

Mi több, félévszázados szünet után újra megindult a vasúti személyforgalom Nevetlenfalu és Halmi közt. A Constanta-Krakkó nemzetközi gyorsvonat ugyanis itt haladt keresztül. Hogy aztán egy év elteltével utasok híján meg is szüntesse közlekedését...

Aztán ez év márciusában olyan hírek kezdtek el terjengeni, hogy a vasút vezetősége az esti járatot meg akarja szüntetni. Érdeklődésemre akkor még minden vasúti illetékes cáfolta a hírt, beleértve Olekszandr Jefimenkót, az Ungvári Vonalfőnökség vezetőjét is. Hogy március utolsó napjaiban kikerüljön minden vasúti jegypénztár ablakára a hirdetmény: április 17-től megszűnik nemcsak az esti, de mindkét vonatjárat Királyháza-Nevetlenfalu között.

A hír "kézhezvétele" után történtek kisebb és nagyobb kaliberű tiltakozások. Mindhiába, április 16-án 20 óra 50 perckor gördült ki a nevetlenfalui vasútállomásról az utolsó esti dízelvonat. Ami egyben a nevezett szárnyvonalon a személyforgalom halálát jelentheti.

Fóri Sándor