Milyen nyelvű oktatási intézményt válasszunk?
Interjú Csernicskó István nyelvésszel, a Rákóczi-főiskola rektorhelyettesével
Bár ma még a legtöbb iskolás a nyári szünidőről ábrándozik, azok a szülők, akiknek gyermeke idén megy iskolába, és azok az érettségizők, akik tovább szeretnének tanulni, bizonyára azon is töprengenek már, melyik intézményt válasszák. Az iskolaválasztás során számtalan tényezőt figyelembe veszünk. A tannyelv kérdése az egyike ezeknek. Dr. Csernicskó István nyelvészt, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorhelyettesét arról kérdeztük, érdemes-e mérlegelnünk, milyen nyelvű oktatási intézményt választunk gyermekünk vagy akár saját magunk számára.
- Mindenképpen. Az oktatási intézmény tannyelvétől ugyanis nagyon sok függ. A kárpátaljai magyarságnak mint közösségnek a nyelvi célja az anyanyelv megtartása, illetőleg az államnyelv megfelelő szintű elsajátítása, valamint lehetőleg egy világnyelv alapjainak megismerése. Ennek a célnak leginkább az olyan magyar tannyelvű iskola felel meg, ahol erősítik a tanulók anyanyelvi öntudatát, tudatosítják a helyi magyar nyelvváltozatok értékeit, valamint a tanulók igényeihez és előismereteihez igazodó programok alapján magyarul is beszélő tanárok magas szinten oktatják az ukrán nyelvet és egy idegen nyelvet. Ezt a modellt ajánlja a nemzeti kisebbségek oktatási jogairól szóló hágai ajánlás is.
Nyilvánvaló, hogy egy rahói vagy nagyszőlősi magyar gyermeknek nagyobb esélyei vannak például arra, hogy az iskolán kívül megtanuljon ukránul, mint egy kisdobronyinak vagy beregszászinak. Előbbit azért célszerű magyar iskolába íratnia a szülőnek, mert a gyermek a szomszédoktól is megtanulhat ukránul, a magyar kultúrához való kötődését ugyanakkor az iskola erősítheti meg. Utóbbiak számára pedig azért ajánlom szintén a magyar tannyelvű iskolát, mert egy ukrán tannyelvű, többségében ukrán anyanyelvű osztálytársakból álló csoportban előbb vagy utóbb jól megtanulhat ugyan ukránul, ám mire elsajátítja az oktatás nyelvét, nehezen ledolgozható hátrányba kerül a többiekhez mérten a tananyagban.
- De ha nem javul az ukrán nyelv oktatásának színvonala, akkor ez utóbbi gyerekek az államnyelv tudásának hiánya miatt nem zárják ki magukat a felsőoktatásból?
- Nem. Egyrészt a magyar nyelvű felsőoktatási kínálat évről évre szélesedik, másrészt én azért nagyon remélem, hogy a közeljövőben végre előrelépünk az államnyelv oktatásának hatékonysága terén is.
- Ezek szerint ön úgy véli, hogy a felsőoktatásban is az a jobb, ha az anyanyelv a képzés nyelve?
- Ez a körülményektől függ. Mivel a kárpátaljai magyar érettségizők túlnyomó többsége nem kapott esélyt arra, hogy olyan szinten elsajátíthassa az ukrán nyelvet az iskolában, hogy azt ismeretszerzésre használhassa, egy ukrán nyelvű egyetemen, főiskolán jelentős hátránnyal indul. Olyan ez, mint amikor egy kerékpárverseny indulói közül többen már a startnál tudnak biciklizni, míg másoknak menet közben kell rájönniük arra, hogyan maradjanak fenn a kerékpáron: mire az ukránul csak alapszinten vagy még úgy sem tudó magyar gyerek olyan szinten megtanulja az oktatási nyelvet, hogy gond nélkül boldogul vele, a többiek már sokkal messzebbre jutnak a tananyagban, és ez az eredményeken mindenképpen tükröződik. A 'majd menet közben megtanulja a gyerek a nyelvet' elv jól hangzik, ám szakmailag nem támogatható. Göncz Lajos vajdasági pszichológus kísérletei igazolták, hogy a tannyelvváltáson átesett tanulók eredményszintje jelentősen csökkent, és ezt a kezdetben összeszedett hátrányukat csak a legkiválóbbak tudták ledolgozni.
- De a végig anyanyelven tanulással nem zárjuk-e magunkat korlátok közé?
- Nem azt mondtam, hogy nem kell megtanulnunk az államnyelvet. Ellenkezőleg: aki ezt állítja, az téved. Ám a jelenlegi viszonyainkból kiindulva, abból, hogy ma az érettségizőink legnagyobb része nem tud jól ukránul, nem az a megoldás, hogy mindenki ukrán tannyelvű iskolát válasszon gyermekének, illetve hogy mindenképpen ukrán nyelvű főiskolán, egyetemen kell továbbtanulni. Mi a Rákóczi-főiskolán egy olyan modellt dolgoztunk ki, amely abban próbálja meg segíteni a hallgatóinkat, hogy közelebb kerüljenek az előzőekben említett céljaink eléréséhez. Főiskolánkon a magyar az oktatás nyelve, ám valamennyi hallgatónk kötelezően hallgat ukrán nyelvet és egy idegen nyelvet, ezen felül pedig ingyenes ukrán és idegen nyelvi tanfolyamokra járhatnak (nemcsak a diákok, hanem az oktatók is). Hogy motiváljuk is a diákokat, ettől az évtől kezdve az utolsó évfolyamon a hallgatóknak ukrán nyelvvizsgát kell tenniük. Ezenfelül a felsőbb évfolyamokon, amikor már az ukrán nyelvismeret szintje ezt megengedi, ukrán nyelvű szakelőadásokat is hallgathatnak a diákok. Így a diákjaink anyanyelvükön szerezhetnek felsőfokú végzettséget, emellett elsajátíthatják az államnyelvet is, és lehetőségük van arra, hogy megtanuljanak egy világnyelvet is. Mindaddig, amíg az iskolai nyelvoktatásban nem történik gyökeres változás, ezt a modellt kell alkalmaznunk, mert úgy véljük, ez felel meg a leginkább a közösség céljainak.
nmi
