Csanádi Imre: Húsvétos
Most virradtunk víg órára,
hímes húsvét hajnalára,
húsvét hajnalt köszönteni,
lányt az ágyból kiönteni.
Lányok, lányok, ugorjatok,
nehogy szégyent most valljatok;
meleg paplant lerúgnotok:
köszöntőt kell fogadnotok.
Isten ments, hogy dézsaszámra
kútvizet zúdítsunk lányra:
más szokásra kell már szokni –
illatszerrel locsolkodni.
Lányok, lányok, illatoztok,
de csak úgy, ha tojást hoztok.
Hímes tojást, néhány szép szót, –
dehogy várunk egyéb cécót!
Elég ritka, hogy a húsvéti ünnepekkel kapcsolatban költő annak vidámabb oldala, a népszokás felé fordul. A keresztrefeszítés tragédiája vagy a harmadnapi feltámadás csodából valósággá lett igaza ugyanis sokkal mélyebb költői gondolatok kimondására alkalmas, mint a népszokás megidézése. Abban a keresztény hit egyik legnagyobb titka ölt testet, ebben pedig báj, kedv és pogányos varázs van.
A nagypénteki megrendülés és gyász utáni vasárnap még a komoly s emelkedett lelkek ünnepe: az örökkévalósággal történő szembesülésünké, de a hétfő már a halandó test örömeinek napja. És ez így van jól, ez így kerek.
Csanádi Imre verse ezt a vidámságot, a locsolkodás népszokását egyszerű, pontos, jól ütemező formában kívánja megidézni. Nem is tehetné egyéb versformában, hisz ami a vasárnapi ünnepet talán leegyszerűsítené, a nagypénteki gyászt lefokozná, az a húsvéthétfőhöz nagyon is jól illik. És a mindenkori, mindenfajta játék gyermekségéhez pedig ennél könnyedebb ritmust aligha talált volna.
Penckófer János