Tavaszi és nyári túrák a Kárpátaljai Hazajáró Egylet szervezésében
A Kárpátaljai Hazajáró Egylet csapata – minden viszontagságos időjárási körülmény ellenére – tavasszal sem tétlenkedett. Ismét több túrát is szerveztek, amelyek nagy népszerűségnek örvendenek a kárpátaljaiak körében. Csodálatos tájakat jártak be, rengeteg hasznos információval gazdagodtak szülőföldünkről, Kárpátaljáról. Az egylet tavaszi és júniusi, illetve további tervezett nyári túráiról Vezsdel László egyleti titkárt és túravezetőt kérdeztük.
– Áprilisban már túl voltunk a bemelegítő túrákon, s a hó is elkezdett leolvadni a magaslati csúcsokról, így eljött az ideje, hogy nehezebb, „kaptatósabb” túrákat szervezzünk. Végül két túrát sikerült megvalósítani abban a hónapban, mert többször közbeszólt az időjárás, és elmosta az eső a túránkat.
Májusban viszont már 4 túrát is sikerült megszerveznünk, szebbnél szebb helyeken jártunk. Volt Erdélybe, azon belül Torockóra is egy utunk, illetve májusban már igazán kaptatós, magasabb hegyeket is megcéloztunk. A Borzsa-havasban jártunk, illetve az Osztra Horán (Éles-kő), amely egy 17 kilométeres túra, és 1 405 méteres kettős oromra kapaszkodtunk fel, amely a Róna-havas második legmagasabb pontja. Emellett a Huszti járás legmagasabb pontjára, az 1 501 méter magas Mencsulra vezetett túránk. Itt is remek körpanoráma tárul elénk.
A Cicka–Temnatik–Plaj útvonal volt a 70. túránk, amelyre egy kis meglepetéssel is készültünk: minden résztvevő emlékérmet vehetett át. Ez egy jubileumi túra volt. Van olyan túratársunk is, aki már megkapta a 40. teljesített túra utáni ajándékot. Ez egy személyre térkép volt, amelyen fel vannak tüntetve azo
Tavaszi és nyári túrák a Kárpátaljai Hazajáró Egylet szervezésében
A Kárpátaljai Hazajáró Egylet csapata – minden viszontagságos időjárási körülmény ellenére – tavasszal sem tétlenkedett. Ismét több túrát is szerveztek, amelyek nagy népszerűségnek örvendenek a kárpátaljaiak körében. Csodálatos tájakat jártak be, rengeteg hasznos információval gazdagodtak szülőföldünkről. Az egylet tavaszi és júniusi, illetve további tervezett nyári túráiról Vezsdel László egyleti titkárt és túravezetőt kérdeztük.
– Áprilisban már túl voltunk a bemelegítő túrákon, s a hó is elkezdett leolvadni a magaslati csúcsokról, így eljött az ideje, hogy nehezebb, „kaptatósabb” túrákat szervezzünk. Végül két túrát sikerült megvalósítani abban a hónapban, mert többször közbeszólt az időjárás, és elmosta az eső a túránkat.
Májusban viszont már 4 túrát is sikerült megszerveznünk, szebbnél szebb helyeken jártunk. Volt Erdélybe, azon belül Torockóra is egy utunk, illetve májusban már igazán kaptatós, magasabb hegyeket is megcéloztunk. A Borzsa-havasban jártunk, illetve az Osztra Horán (Éles-kő), amely egy 17 kilométeres túra, és 1 405 méteres kettős oromra kapaszkodtunk fel, amely a Róna-havas második legmagasabb pontja. Emellett a Huszti járás legmagasabb pontjára, az 1 501 méter magas Mencsulra vezetett túránk. Itt is remek körpanoráma tárul elénk.
A Cicka–Temnatik–Plaj útvonal volt a 70. túránk, amelyre egy kis meglepetéssel is készültünk: minden résztvevő emlékérmet vehetett át. Ez egy jubileumi túra volt. Van olyan túratársunk is, aki már megkapta a 40. teljesített túra utáni ajándékot. Ez egy személyre térkép volt, amelyen fel vannak tüntetve azok a helyek, ahol a túratárs már járt velünk, illetve az A3-as méretű egyesületi zászlót is megkapta ajándékba.
Júniusban egy túrát sikerült megszerveznünk, a Tóhavas–Kamjanka útvonalon, amely idén eddig a legszebb volt. A Gorgánok hegyei közé érkeztünk meg. Felsétáltunk a 989 méter magasan fekvő, festővászonra kívánkozó tóhoz, majd innen a fölötte magasodó 1 496 méteres Tóhavast céloztuk meg. A Tóhavas oldalából gyönyörű kilátás nyílik magára a tóra és a vidéket körbeölelő szürkés-zöldes kőgörgeteggel és törpefenyővel borított Gorgánok hegyeire. Majd Kamjanka irányába, a gerincen folytattuk utunkat, néhol kidőlt fákat kerülgetve, néhol pedig a havasi törpefenyő kellemes simogatásában volt részünk. Itt ugyanis egy szakaszon át kell verekednünk magunkat az egybenőtt törpefenyős részeken. Aztán visszaereszkedtünk kb. 1 100 méterre, s majd innen érkeztünk meg az 1 578 méter magas Kamjankára. Szemünkkel végigjártuk újból a túrát, illetve hazajárós hagyományok és jókora pihenő után ereszkedtünk le a Szinevéri-hágóra.
Ezen a túrán a teljes túratáv 19 km, a szintemelkedés pedig körülbelül 1 200 méter, a túra nehézségi szintje egy 6-os skálán 5-ös fokozatú volt.
A nyár első hónapjában szerettünk volna még a Kék-lagúnához is ellátogatni, valamint egy sátoros túrát szervezni a Fagyalosba, de ezeket is keresztülhúzta az esős időjárás.
Júliusra azonban már 4 túrával készülünk. Bepótoljuk a Kék-lagúnát, aztán a Topasz következik, egy ottalvós túra a Kraszna-havasban. Ennek van olyan csúcsa, amelyen még a hazajárók tagjai nem jártak. Ezenkívül a Fagyalosba tervezett sátoros túrát is szeretnénk megvalósítani, illetve a Latorca forrásához és Vereckére is szervezünk túrát.
Dankai Péter
