Márciusi „bemelegítő és családbarát” túrák a kárpátaljai hazajárók szervezésében
A Kárpátaljai Hazajáró Egylet csapata 2023-ban sem pihen. Idén ismét útra keltek, hogy folytassák a kitűzött céljaik elérését, és visszatérjenek a Kárpátokba, tovább népszerűsítsék Kárpátalja, valamint a Kárpát-medence természeti, történelmi és kulturális kincseit, kialakítsák és erősítsék a fiatalokban a természet és a haza iránti szeretetet, illetve hogy a különböző túrák alkalmával összekössék a kárpátaljai természetjárókat a Kárpát-medence hasonló gondolkodású honfitársaival. A kárpátaljai túrakedvelők februárban már ellátogattak Polenára és a Kéklő-hegységbe. Az egylet márciusi túráiról Vezsdel László egyleti titkárt és túravezetőt kérdeztük.
– Márciusban 3 túránk is volt. A Szokolics (Szokolec)-sziklához mentünk először március 4-én. Ez is egy olyan útvonal volt, melyet még nem jártunk be közösen az egylet tagjaival. A túrán 29 kárpátaljai hazajáró vett részt, s ezúttal másik útvonalon jöttünk visszafelé. A túratársak jobban szeretik az ilyesfajta útvonalakat, aminek hangot is adtak, hiszen így kicsit izgalmasabb a túra. Az időjárás is nagyon változatos volt – a tavasz vegyült a téllel. Lent még pólóban, igazi tavaszias melegben kezdtük meg az utat, a csúcs közelében viszont már jeges szél és hó fogadott minket, de ez tette igazán széppé. Ószemere (Сімер, Szimer) településről – amely Perecseny szomszédságában, de már a Turja völgyében fekszik – indultunk 15 km-es gyalogtúránkra. 6 km megtétele után elértük a 812 m magasságú Szokolics csúcsát, ahol meredek sziklaformációk és barlangok fogadtak bennünket. Egy teljesen más – immár turistajelzéssel ellátott – úton indultunk vissza, ami Turjaremetére vezetett. 8 km múlva már a Turja völgyének „fővárosában” voltunk, amely egykor híres volt vasöntödéjéről. Különleges gasztronómiai fogásokkal is találkozhattunk, hiszen itt elterjedt a békacomb fogyasztása.
Aztán volt egy magyarországi, 4. határátlépő túránk is, amelynek alkalmával cserépfalvai körtúrát tettünk és meglátogattuk a noszvaji barlanglakásokat. Ez a túraútvonal talán a legtöbb látnivalóval kecsegtet ilyen rövid távon. Találkozhattunk itt a Bükkre jellemző ún. kaptárkövekkel és számos épített örökséggel is.
Ezt követően egy családbarát túrát szervezetünk, a cél a Karszthíd volt, amely egyedülálló Kárpátalján. Szép számmal, 45-en vettünk részt rajta. A legfiatalabb, aki teljesítette ezt a túrát, 4 éves volt. Idén már ez volt az 5. túránk, összesen pedig már a 67. Az Uglya-Széleslonkai Védett Területre látogattunk el. Európában itt található még összefüggő ősbükkös, melybe még nem rondított bele az ember. Könnyű erdei túra keretében megtekintettük a Karszthidat. A Kis-Ugolyka-patak mentén haladtunk a Kraszna-havas csodálatos világa felé. A bükkerdőben a kék jelzés egy különleges természeti csodához vezetett, a Karszthídnak nevezett képződményhez.
Még egy túrát szerettünk volna megvalósítani márciusban, Zajgó településről indultunk volna, és a Borzsa-havas egyik ismeretlen hegyét, a Mencseliket akartuk meghódítani, viszont az időjárás-előrejelzés nagy esőzést mutatott, amiből aztán mégsem lett semmi, és jó idő volt. A Mencselikre vezető túrát egy későbbi időpontra tettük át.
Áprilisban sem pihenünk. 15-én ismét gyalogtúrát szervezünk, és újra ellátogatunk a Volóc fölé magasodó Buzsora 1 095 méteres csúcsára. 29-én pedig a Pereliszok 948 méteres hegyére kapaszkodunk fel.
Igyekszünk most már nem egy hétre előre tervezni, hanem 1 teljes hónapot veszünk számba, hogy a túratársaknak is átláthatóbb legyen, és tudjanak az idejükkel számolni.
Áprilisban már túl leszünk a bemelegítő utakon, s májusban jöhetnek a nehezebb túrák. Ezeken már több szintemelkedésekre kell számítani, illetve hosszabb túrák következnek.
Dankai Péter
