A szarvasmarha elletése

A szarvasmarha elletése leggyakrabban április-májusra esik. Mivel nagyon fontos, hogy ez milyen körülmények között zajlik le, megkértük Legeza Attilát és Dudás Andrást, a Munkácsi Agráripari Főiskola előadóit, adjanak hasznos tanácsokat az állattartóknak.

A szarvasmarha vemhességi periódusa átlagosan 285 nap, egy-két hetes eltérés ettől az időtől még semmi aggodalomra nem ad okot. A legtöbb elletés április-május hónapokra esik. Ez a szarvasmarhánál nagyon nehéz periódus, hiszen a szabadban is, a legtöbb istállóban is még érezteti hatását a téli időszak, ami a születendő állatok egészségének szempontjából nem elhanyagolható tényező. Ezért gondoskodnunk kell arról, hogy az ellés idejére meleg környezetet biztosítsunk (kb. 16-18 fok).

Nagyon fontos, hogy a környezet legyen higiénikus: a helyiség padlózatát alaposan meg kell tisztítani, fontos - és nagyon ajánlott - minél több szalmát szétteríteni a szülés helyszínén.

Kiemelten fontos szempont az állat környezetében tartózkodók higiéniája: a kezük mindig legyen fertőtlenítve.

Az elletési szakasz a tehén életkorától függően 2-10 óráig tarthat. Amikor közeleg az idő, azt az állaton különböző jelekből jól észrevehetjük. A tehénen nyugtalanság lesz úrrá: gyakran lefekszik, majd feláll, gyakran ürít bélsarat és vizeletet is. A méhnyakcsatornából tojásfehérjeszerű nyálka ürül. Az enyhén kékes árnyalatú vízhólyag megjelenése jelzi, hogy a szülő út már részben kitágult. Ennek a hólyagnak a szülőút kitágításában van nagy szerepe: nagyon fontos, nehogy véletlenül vagy meggondolatlanul kiszúrjuk. A hólyag a pérarésen túljutva önmagától felreped. Ezután minimálisan félórás nyugalom következik, majd megjelenik a szürkésfehér lábhólyag. Ez felreped, majd a magzatvíz is távozik. Ezután tűnnek elő a születendő borjú csülkei.

A születő borjú lábainak megjelenésekor már megállapíthatjuk annak fekvését. Ha a talpfelület a talaj felé tekint, a borjú fejfekvésben, ellenkező esetben farfekvésben helyezkedett a szülőútba. Mind a két eset szabályosnak tekinthető, a tehén ilyenkor problémák nélkül ellhet. Elhúzódó szüléseknél fennáll azonban a veszély, hogy a köldökzsinór elszorul, mely által a magzat megfulladhat.

Normális ellésnél a tehénnek nincs szüksége segítségre, nem kizárt azonban, hogy komplikáció lép fel. Ezért lényeges, hogy legyen a helyszínen egy felkészült állatorvos, aki komplikáció esetén irányítja a borjú világra segítését.

Fontos, hogy az ellés közelében ne legyen ürülék, trágya. Ha ugyanis a borjú ebbe beleesik, gyakran az anya nem nyalja szárazra. Ez a művelet pedig nemcsak az anyai szeretet jele: amikor a szarvasmarha nyalja a borját, a fiatal állat úgymond masszázst kap: ezáltal élénkül a vérkeringése, és így hamarabb tud majd lábra állni. Ennek a masszázsnak feltétlenül meg kell történnie: ha a gazda hibájából az anyaállat ezt nem hajlandó elvégezni, akkor nekünk kell száraz, tiszta ruhával szárazra törölni.

Az ellés a magzatburok eltávozásával fejeződik be, ami normális esetben a borjú megszületése után 6-12 óra múlva következik be. Szülés után ajánlatos elkötni a köldökzsinórt 10 cm-re a köldökgyűrűtől. Jódos oldattal vagy más fertőtlenítőszerrel kezeljük. Eltávolítani a maradványt nem szükséges, mert 2-3 napon belül magától leszárad.

A borjú világra jötte után nagyon fontos, hogy elősegítsük az állat légzését. Ezt azzal tehetjük meg, hogy szájából és az orrüregéből eltávolítjuk a magzatvizet és a nyálat. Feltétlenül meg kell arról győződni, hogy a kis állat nyelve a szájüregben jól helyezkedik-e el, nem akadályozza-e a légzést.

A borjúnak a lehető leghamarabb föcstejet kell kapnia. Az első tejadagot már félórával a szülés után ajánlatos beadni. Mivel az újszülött borjú emésztőrendszere steril, nem található meg benne az emésztésért felelős baktérium. Ennek képződését a föcstej segíti elő. Nagyon fontos, hogy ne közönséges edényből itassuk a borjút: állatpatikából vásároljunk egy borjúcumit, és ebből szoptassuk a picit.

Fischer Zsolt