Fagyi, lufi, bábszínház

Gyermeknapi rendezvények

Csap – Immár második alkalommal ajándékozott egy tartalmas, izgalmakban és vidámságban gazdag napot a gyerekeknek Csap városa. A szervezők és a támogatók között a helyi önkormányzat oktatási, sport- és ifjúsági főosztálya a KMKSZ csapi alapszervezetével vállvetve játszotta a fő szerepet.

Apró, közepes és "felnőtt" gyerekek százai igyekeztek ezen a vasárnapon futballpályára, amelynek bejáratában minden betérő ünnepelt egy-egy fagyit és héliummal töltött lufit kapott ajándékba. Odabent volt, aki a sport- és ügyességi versenyekre nevezett be, mások színes krétákkal vetették aszfaltra elképzeléseiket a világról, nagy részük a színpad előtt cövekelt le, ahol Galina Car polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Ezután egymást váltották a tehetségesnél tehetségesebb műkedvelő és már-már profi előadó "hölgyek és urak", a stadion különböző szegleteiben pedig érdekes kuckók várták a kicsiket. Az egyik sátorban Hidi Endre keramikusművész pörgette a korongot, bemutatva a gyerekeknek a fazekasság mesterfogásait. Egy sátorral arrébb még a legsápadtabb arcocskák is szó szerint kivirultak az arcfestők keze nyomán. Pár lépésnyire szövőszék kelepelt, s itt a vállalkozóbb szellemű nagylányok maguk is kipróbálhatták, milyen volna, ha ma is maguknak kellene elkészíteni a kelengyéjüket. De lehetett itt gyöngyöt fűzni, origamit készíteni, gyurmázni, festeni és rajzolni is. S hogy a felnőttek se töltsék hiába az időt, az egészségügyi sátorban megmérethették vérnyomásukat és cukorszintjüket. Pörgött a ringlispíl, s az ugrálóvár sem maradt egy pillanatra sem üresen. Gólyalábakon tébláboló fiúk jöttek rá egyre inkább a boton járás rejtelmeire, eközben a pálya túlsó sarkában marcona középkori lovagok öltötték fel korhű ruháikat: a Salánki Történelmi Íjászkör készült bemutatójához. Alapos ismeretekre tehettünk szert a honfoglaló magyarok viseletéről, használati tárgyairól, fegyvereiről, majd röpke időutazást követően Mátyás király korába csöppentünk, és megtudhattuk, mire való többek között a szablya, a kard, a pallos, a lándzsa vagy az alabárd. A lovagkorból rövidesen a vásáros komédiások világába csöppenhetett a nagyérdemű, mivel a színpadon a paraván tetején felbukkant Vitéz László, hogy a Mollinári bácsi kedvéért ellássa a baját az ördögöknek. A Cók-Mók Bábszínház igazán idevaló produkcióját még azok a gyerkőcök is tátott szájjal nézték , akik egy kukkot sem tudtak magyarul, kiváltképp, mert Vitéz László barátunk néha még oroszul-ukránul is sziporkázott, amúgy jó kárpátaljasian.

A Cók-Mókot búcsúztató taps csak azért maradt abba, mert színre léptek az Ungvári Bábszínház bohócai, akik azonnal megtalálták az összhangot a célközönséggel.

Szerencsére mindehhez az időjárás is kedvezett. Ezen a ragyogó vasárnapon szinte pillanatok alatt eltelt a gyermeknapi rendezvénysorozatra szánt öt óra Csapon.

A nap folyamán vidám zenei előadások hangzottak el, csodálatosan szép táncok kerültek bemutatásra. A gyermeknap keretén belül sor került a Mátyás mesemondó versenyre. A kilenc mesélő szebbnél-szebb meséket és mondákat elevenített fel az igazságos királyról. A verseny nyertesei holtversenyben a következők lettek: Oroszi Dóra (3. osztály), Tóth Anna-Mária (2. osztály), Molnár András (6. osztály), Kovács Norbert (3. osztály). Senki sem távozott üres kézzel, a résztvevők a KMKSZ ajándékait vehették át, majd minden jelenlévő ünnepi ebédett kapott. A gyermeknap és a tábornyitó szabadtéri játékokkal zárult.

pp/Doktor Katalin