Cenzúrázott csókok

A modern orosz művészek párizsi tárlata a moszkvai csinovnyikok cenzúrájának köszönhetően kulturális világeseménnyé vált.

Aligha gondolhatta Alekszandr Szokolov orosz kulturális miniszter, hogy micsoda ingyen-reklámot csap a Szoc-art. Modern orosz politikai művészet című kiállításnak, amikor agyonbírált egyes műalkotásokat. Nem sokkal azelőtt esett meg a dolog, hogy a tárlat anyagát útnak indították volna a kiállítás helyszínére, a párizsi Maison Rouge Alap modern művészetek múzeumába.

A miniszternek különösen a Kék Orrok csoport (Dmitrij Bulnyigin, Vjacseszlav Mizin és Konsztantyin Szkotnyikov) egyik alkotása, a romantikus téli nyírfaerdő képezte háttér előtt csókolózó rendőrpár szúrta a szemét.

Az ismert brit graffitis, Banksy munkájának (csókolózó rendőrök) orosz parafrázisa annyira felháborította a hivatalnokot, hogy hirtelenjében szinte az egész kiállítást megbélyegezte, erotikus képeknek minősítve az egész Szoc-artot, amelyeket nem szabad külföldön mutogatni. "Ez ... Oroszország szégyene, amelyért vállalni kell a felelősséget" - figyelmeztetett Szokolov, és fogadkozott, mindent megtesz annak érdekében, hogy a munkák ne jussanak el Párizsba.

Figyelemre méltó, hogy a Szoc-art kiállítást - mintegy 300, az 1972-től napjainkig terjedő időszakban született alkotást - tavasszal Moszkvában is bemutatták a modern művészetek második moszkvai biennáléjának keretében, de akkor nemcsak hogy felháborodást vagy bírálatot nem váltott ki a csinovnyikok részéről, hanem egyenesen úgy tűnt, mintha észre sem vették volna az eseményt.

Annál inkább felfigyeltek rá a külföldi múzeumok kurátorai és a műértők, s mindjárt felajánlották a lehetőséget, hogy a tárlat anyagát bemutassák a Franciaország egyik központi bemutatótermének számító párizsi Pompidou Központban. Később úgy határoztak, hogy nem várják meg, míg felszabadul a Központ, így látható most egészen január 20-ig a tárlat a Maison Rouge-ban a FIAC, a nemzetközi modern művészetek vásárának keretében.

Igaz, az orosz minisztert felháborító "erotikus" képek végül mégsem jutottak el Párizsba. A kiállítás anyagából kizártak körülbelül kéttucatnyi alkotást, mintegy óvandó a francia erkölcsöket, valamint Oroszország erkölcsi tekintélyét a Nyugat előtt. (Habár Oroszországot az európaiak többsége olyan államnak tekinti, ahol tekintélyuralmi rendszer működik és totális a cenzúra.)

A már említett csókolózó rendőrpáron kívül letiltották ugyanazon szerzők egy másik munkáját is, melyen ismert személyiségek (Georges Bush, Szaddam Husszein, Bin Laden és mások) hancúroznak az ágyban; de illetlennek minősült a PG csoportnak az orosz realitásokat bemutató Dicsőség Oroszországnak! című sorozata is (prostituáltak és kerítők, lerongyolódott nyugdíjasok, erőszak a hadseregben).

A művészvilág első reakciója a felháborodás volt: az alkotók bizonygatták, hogy munkáikban szó sincs pornográfiáról, a kritikusok pedig a cenzúra megjelenéséről kezdtek beszélni a művészetekben. Kijutott a bírálatból magának Szokolovnak is, akiről Marat Gelyman moszkvai galériavezető azt mondta, nemcsak műveletlen, de ráadásul rossz hivatalnok is, Danyiil Dondurej ismert kultúraszakértő pedig "új ideológiai gátak" felállításával vádolta meg a csinovnyikot.

Amikor azonban a művészkörök magukhoz tértek első felháborodásukból, mindjárt felülbírálták korábbi véleményüket Szokolov megnyilatkozásairól. A miniszter kifakadása miatt ugyanis a párizsi kiállításról az orosz és a külföldi sajtó is cikkezni kezdett még jóval a tárlat megnyitása előtt. Így például felkarolta a Szoc-art ügyét a Reuters hírügynökség és a befolyásos brit The Guardian napilap is.

Ennek eredményeként pedig Gelyman nem minden irónia nélkül köszönetet mondhatott Szokolovnak "a modern orosz művészet leghatékonyabb propagandájáért", ami arra késztette a Maison Rouge Alap elnökét, hogy vásárolja meg a Kék Orrok Oroszországban betiltott műveit... (Kárpátalja/Korreszpondent)